A vadon élő állatokhoz sajátos a mai modern ember viszonya, különösen, ha városban él. A városi ember számára különleges élmény, ha az erdőt járva szarvast láthat, így gyakran öntudatlanul is külön válik a fejében a vad állatok és az ő saját élőhelye. A falusi ember viszonya már természetesebb a vadon élő állatállományhoz, hiszen akár a termőföldjén, akár saját háza környékén (amely sokszor az erdő, rét szélén áll) gyakran láthat ilyen-olyan vad állatfajokat felbukkanni.

Mindkét esetben sajnos a gondolatok között elsikkad és a hozzáállás kialakításában sem játszik szerepet, hogy Földünk eredetileg a „vad” állatok élőhelye volt, majd csak később kezdte az ember a területeket olyan mértékben meghódítani, hogy az élőhelyén nem maradt helye az ottani állatpopulációnak. Városban azért láthatunk ritkán állatokat, mert az élet gyakran lehetetlenné vált a számukra a levegőszennyezés, a zaj, az autóforgalom, a beépítettség miatt. Ennek következtében, ha egyszer-egyszer mégis oda téved valamilyen vadállat, rémületet kelt és felhördülést vált ki a természettől elszakadt városlakókban.

A vidéki ember vadakhoz való hozzáállása hasonló, csak még ellentmondásosabb. A falusi, tanyasi ember közelebb él a természethez, gyakran jobban is tiszteli, de mindenesetre jobban ismeri és megérti, mint a városlakó. Ugyanakkor gyakrabban is kerül konfliktusba vele, különösen, ha nem a természet rendjébe illeszkedő (pl. monokultúrás) gazdálkodást folytat, amelynek egyik legfőbb vonása a permanens küzdelem a természet ellen (pl. gyomirtás).

A vidéki ember próbálja megvédeni a munkaterületét, munkája eredményét a vadak okozta károktól, tulajdonképpen igyekszik szintén kisajátítani, kiszakítani a saját területeit a természeti környezetből, vagyis legfeljebb a természet munkájának és sajátosságainak hasznos részét beengedni. Ugyanakkor ez természetesen lehetetlenség, hiszen például a hatalmas szántóföldeket sem bekeríteni, sem befedni nem lehet és nem is volna értelme.

Ilyen módon az ember által megművelt területek szintén részét képezik a vad állatok élőhelyének. Az emberi gazdálkodás alakulása folyamatosan befolyásolja a vadak életterének nagyságát, életkörülményeik alakulását, így a vadállomány nagyságát is.

Még egy fontos dolog van, amely alapvető behatással bír nem csak a vadállomány nagyságára, de annak minőségére is: a vadgazdálkodás. A vadgazdálkodás felelősségteljes feladat, amelynek számos – egymásnak néha ellentmondó – ága van. Feladata többek között a vadállomány optimális mértéken tartása, a minél magasabb minőségű egyedek kitenyésztése, de ugyanúgy feladata az élőhelyek alakítása, megóvása és a megművelt területek védelme is.

Hazánk mindig is híres volt gazdag vadállományáról, arról, hogy magas minőségű egyedek lőhetőek nálunk és nem utolsósorban arról, hogy nagy szakértelemmel, vendégszeretettel, felkészültséggel és profizmussal várja a vadászat iránt elkötelezett, képzett vadászokat. A vadgazdálkodás célja a fenntartható, tervszerű és etikus vadásztatás, ez a tevékenység nagy erkölcsi és anyagi felelősséggel jár.

A vadállomány különböző fajainak egyedszámát etetéssel, búvóhelyek létesítésével, az élőhely nyugalmának megőrzésével mesterségesen is fel lehet duzzasztani, ugyanakkor minden fajra az adott élőhelyen kilövési kvóták kerülnek megállapításra, amelyek célja a vadállomány mennyiségének egyensúlyban tartása az élőhely nyújtotta lehetőségekkel.

A XX. század első felében az apróvadak voltak túlsúlyban Magyarországon, ebben az időben a mai fejjel elképzelhetetlenül nagy számban lehetett találni fácánt, nyulat, fogolyt, vízimadarakat, sőt az ún. dúvadfajokat. Ez utóbbiak a predátorfajoknak nevezett ragadozó állatok, amelyek közé tartozik a róka ugyanúgy mint a kóbor macska vagy a héja, karvaly és a vetési varjú is.

A nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése miatt az apróvadak száma napjainkra jelentősen lecsökkent, viszont a legújabb hírek szerint a nagyvadak nem csak túlsúlyba kerültek, de túl is szaporodtak az országban. A gím- és dámszarvas, az őz, muflon, vaddisznó állománya az elmúlt években folyamatosan nőtt és egyre több problémát okoz, hogy veszélyeztetik az ember által megművelt, sőt egyre többször az ember által lakott területeket is.

Több vadászati fórumon szóba került a közelmúltban, hogy a vadgazdálkodás jelenleg legfontosabb feladata az életterek és a vadállomány között jelenleg elveszni látszó egyensúly visszahozása és hosszú távú stabilizációja.