Az egerek és a patkányok is mindenevők, amibe nem állítjuk, hogy nem fér bele a sajt, de aki próbált már egércsapdát felállítani, jól tudja, hogy vannak élelmiszerek, amikre sokkal jobban gerjednek ezek az amúgy aranyos kis rágcsálók (pl. csoki, szalonna, dió). Mivel rágcsálóként mindkét fajnak kiváló a szaglása, természetes dolog, hogy az illatával vonzó táplálékokat kedvelik, de könnyen megtalálják a kevésbé aromás ételeket is.
Az egér kedvenceit a gabonák és az olajos magvak jelentik. A mezei egér vadon növő fűfélék magjait eszi, rovarokkal kiegészítve. Az, hogy a konyhánkba szabadulva összerág mindent, inkább a kíváncsiságának köszönhető, az pedig, hogy még a műanyagot, papírt is elrágja, már nem az éhség műve.
A patkány is szívesen megkóstol sokféle élelmiszert és ha teheti, csak azt eszi meg, ami ízlik neki. Hulladékevő, de a dohos, penészes dolgokat nem szereti. A patkánynak aránylag magas nedvességtartalmú ételre van szüksége (50-70%), míg az egér vízigénye nagyon kicsi, szívesen elfogyaszt bármilyen száraz táplálékot is. Szabadban folytatott életmódjában a táplálkozása nagyon hasonlít az egéréhez: magokat, növényi részeket fogyaszt, rovarokkal, bogarakkal kiegészítve.
Mindkét állat jellemzője az élelmiszer tárolása. Föld alatti járataikban igen nagy mennyiségű ennivalót halmoznak fel, amihez csak akkor nyúlnak, ha valamilyen oknál fogva (pl. járatbeomlás vagy kemény fagy) miatt nem tudnak a földfelszínre jutni. Mivel a rágcsálóknak folyton nő a foguk és igen gyors az anyagcseréjük, folyamatosan rágniuk kell. Ez olyannyira komoly dolog, hogy akár éhen is pusztulhatnak, ha a fogukat hagyják túl hosszúra nőni és alkalmatlanná válik a rágásra.
Mind az egerek, mind a patkányok komoly problémát jelentenek az ember számára hiszen akarva-akaratlan könnyen megközelíthető táplálékforrást és optimális életkörülményeket biztosítanak a rágcsálók számára saját életmódjukkal. Tapasztalatok szerint a világ nagyvárosaiban jóval nagyobb egyedszámú patkány él, mint ember. Többek között ilyen komoly problémákat okozhatnak.