A gazdák és vadászok konfliktusa mindannyiunk pénztárcáját érinti

Egyre komolyabb feszültséget okoznak Magyarországon a mezőgazdasági vadkárok. A gazdák jelentős termésveszteségekről számolnak be, miközben a vadásztársaságok gazdasági mozgástere korlátozott. A kialakult helyzet már a vadászati törvény módosítását is napirendre helyezte. A probléma azonban jóval több embert érint, mint a gazdálkodókat és a vadászokat: a meg nem térített károk költségeit végső soron a fogyasztók és az adófizetők is viselhetik.

Már a mezőgazdaság jövedelmezőségét veszélyeztetik a vadkárok

Az hazai nagyvadállomány növekedése és a mezőgazdasági vadkárok egyre komolyabb gazdasági konfliktust okoznak. A helyzetet tovább súlyosbította az aszály, amely számos területen folyamatosan csökkenti a vadon élő állatok természetes táplálékforrásait. A szarvasok és vaddisznók így fokozott nyomást gyakorolhatnak a mezőgazdasági területekre, miközben a gazdálkodók a kedvezőtlen időjárás és a termelési költségek miatt egyébként is nehéz helyzetben vannak.

Az sajtó által megszólaltatott Széplaki Tamás gazdálkodó és vadgazdálkodási szakértő becslése szerint a tényleges országos mezőgazdasági vadkár 2026-ban elérheti vagy meghaladhatja a 15 milliárd forintot. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az elmúlt időszakban évente mindössze 2,5–3 milliárd forintnyi vadkártérítést fizettek ki a termelőknek.

A tényleges és a megtérített károk közötti különbség tehát jelentős lehet. Fontos ugyanakkor, hogy a 15 milliárd forintos összeg szakértői becslés, és nem a hivatalosan megállapított, jogilag elismert kártérítési kötelezettség.

A vadállomány méretéről sincs egyetértés

A vita egyik alapvető kérdése, hogy valójában mennyi nagyvad él Magyarországon. Széplaki Tamás és a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszora, Marosán Miklós által kidolgozott becslési módszer alapján a hazai szarvasállomány lényegesen nagyobb lehet a hivatalosan nyilvántartottnál. Az Országos Vadászkamara alulbecsléseiről mi is írtunk már korábban.

Az említett szakértők által ismertetett számítás szerint a tavalyi szarvasállomány legalább 255 ezer egyedből állhatott, miközben a hivatalos becslés körülbelül 120 ezer volt. A két szám közötti eltérés önmagában is indokolja az állománybecslési módszerek felülvizsgálatát. Ha ugyanis az állományszabályozási döntések pontatlan adatokra épülnek, könnyen előfordulhat, hogy a vadgazdálkodás nem képes megfelelően reagálni a tényleges ökológiai és mezőgazdasági helyzetre.

A cél hosszabb távon olyan vadállomány fenntartása lehet, amely összhangban áll a természetes élőhelyek eltartóképességével, és nem okoz kezelhetetlen terheket a mezőgazdaságnak.

Ha a vadkárt nem térítik meg, valaki más fogja megfizetni

A vadkárok kérdését gyakran a gazdák és a vadászatra jogosultak közötti pénzügyi vitaként kezeljük. Pedig a veszteség gazdasági hatásai ennél jóval messzebbre érhetnek.

Ha egy gazdálkodó termésének jelentős részét elpusztítják a vadak, a kieső bevétel a gazdaság működését is veszélyeztetheti. A veszteség egy részét a termelő kénytelen lehet saját maga viselni, ami csökkenti a fejlesztésre fordítható forrásait, és akár a gazdálkodás feladásához is vezethet.

A termelési veszteségek bizonyos körülmények között az élelmiszerárakba is beépülhetnek. Amennyiben pedig a mezőgazdaság fennmaradásához további állami támogatásokra van szükség, azok finanszírozása a közös költségvetést terheli.

Vagyis a meg nem térített vadkár nem feltétlenül marad a gazdálkodó problémája. Közvetve az is viselheti a következményeit, aki soha nem találkozott vadásszal, és mezőgazdasági földterülete sincs.

Ezért a vadkárok kezelése társadalmi és gazdasági érdek is. Minél nagyobb veszteséget sikerül megelőzni, annál kevesebb költséget kell később valakinek megfizetnie.

A vadászat bevételeinek is tükrözniük kellene a károkozás költségeit

Az Országos Magyar Vadászkamara 2026. októberi közleménye szerint a magyar vadgazdálkodási ágazat előző évi bevétele 44,1 milliárd forint, kiadása pedig 40,3 milliárd forint volt. A kamara hangsúlyozza, hogy a vadászok saját pénzükkel és idejükkel járulnak hozzá a vadgazdálkodási rendszer működéséhez. A vadászat bevételei fedezik többek között a hivatásos vadászok munkáját, az állománykezelés költségeit és a vadkárok megtérítését.

Ez fontos szempont, hiszen a vadászatnak Magyarországon valóban nélkülözhetetlen állományszabályozási feladata is van. A természetes nagyragadozók korlátozott jelenléte és az ember által átalakított élőhelyek miatt számos területen szükség van az emberi beavatkozásra. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, hogy a vadászatból származó bevételek megfelelő arányban fedezik-e a vadállomány fenntartásának teljes társadalmi és gazdasági költségét.

A vadászati tevékenység egy része kifejezetten állományszabályozási célt szolgál, más részében viszont jelentős szerepet kap a sport, a rekreáció vagy a trófeaszerzés. Utóbbi esetekben indokolt lehet, hogy a vadászati lehetőségek ára nagyobb mértékben tükrözze a vadgazdálkodás és a vadkárok költségeit. Különösen akkor, ha a vadászati lehetőséghez kapcsolódó értékek és díjak magasak, miközben a mezőgazdasági károk egy része megtérítetlen marad.

A vadak jogszabályban meghatározott trófea- és vadgazdálkodási értékei mellett tehát a tényleges gazdasági következményeket is figyelembe kellene venni a vadászati díjak és a bevételek felhasználásának kialakításakor. A sportcélú vadászatból származó többletbevételek így nagyobb szerepet kaphatnának a vadkárok megelőzésének és megtérítésének finanszírozásában.

Törvénymódosítás készülhet, de a helyi együttműködésre is szükség van

Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszer-gazdaságért felelős miniszter a közelmúltban is elismerte, hogy a jelenlegi vadgazdálkodási rendszer és az állományszabályozás felülvizsgálatra szorul. A tervezett jogszabályi változtatások egyik fontos kérdése lehet, hogy miként alakítható ki a mezőgazdasági termelés és a vadgazdálkodás érdekei között fenntarthatóbb egyensúly.

Széplaki Tamás javaslatai között szerepel a vadászterületek minimális méretének csökkentése, a gazdálkodók vadászati jogosultságainak bővítése és az állománybecslési rendszer átalakítása is. Ezek egyelőre szakmai javaslatok, nem elfogadott jogszabályváltozások.

A törvények módosítása azonban önmagában nem oldhat meg minden helyi konfliktust. Egy gazdálkodó számára a vadkár gyakran azonnali, kézzelfogható veszteség. Egy vadásztársaság számára ugyanakkor az állománykezelés, a vadászati bevételek biztosítása és a kártérítési kötelezettségek egyensúlya jelenthet komoly kihívást.

A két fél között kialakuló, sokszor elmérgesedő viták helyett sok esetben gyorsabb eredményt hozhatna a korai egyeztetés, a közösen kialakított megelőzési terv és a védekezés költségeinek megosztása. Ha egy veszélyeztetett kukoricatáblánál már a vetés vagy a termésérés előtt megszületik a megállapodás a védekezésről, jó eséllyel kevesebb kár keletkezik, és később a kártérítési vita is elkerülhető vagy mérsékelhető.

Közös vadkármegelőzés: olcsóbb lehet, mint az utólagos kártérítés

A vadkárok csökkentésében a megfelelő állományszabályozás mellett a megelőző eszközöknek is fontos szerepük lehet. A veszélyeztetett mezőgazdasági területeken alkalmazott akusztikus és fényalapú vadriasztók, illetve a megfelelően kiépített villanypásztorok segíthetnek a vadak távoltartásában.

Az egyes módszerek hatékonysága természetesen függ az állatfajtól, a terület adottságaitól és a megfelelő alkalmazástól. Nagyobb területeken gyakran többféle védekezési módszer összehangolt használata indokolt.

A közös beszerzés különösen előnyös lehet. Ha a gazdálkodók és a vadásztársaságok előre egyeztetik, mely területeket szükséges védeni, a költségeket is megoszthatják, és nagyobb mennyiségű eszköz vásárlásával kedvezőbb beszerzési feltételeket érhetnek el.

A Vadalarmnál mi is szeretnénk támogatni az ilyen együttműködéseket. Amennyiben gazdálkodók és vadásztársaságok közösen, nagyobb mennyiségben vásárolnak tőlünk vadriasztó készülékeket vagy villanypásztor-rendszereket, egyedi, kedvezményes ajánlatot tudunk biztosítani számukra.

A megfelelő megoldás kiválasztásában is szívesen segítünk, legyen szó vaddisznók elleni védekezésről, szarvasfélék távoltartásáról vagy nagyobb mezőgazdasági területek védelmének megtervezéséről.

A vadkár megelőzése közös érdek

A mezőgazdaság és a vadgazdálkodás hosszú távon egymás mellett kell, hogy működjön. Ehhez a vadállomány nagyságát a természeti adottságokhoz kell igazítani, a károk költségeit méltányosan kell elosztani, és nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőzésre.

A vadászoknak, a gazdálkodóknak és a fogyasztóknak egyaránt érdekük, hogy a vadkárok ne növekedjenek tovább. A legjobb eredményeket várhatóan ott lehet elérni, ahol a felek már a károk bekövetkezése előtt együttműködnek, és a megelőzés költségeit közös befektetésként kezelik.

Ha gazdálkodóként vagy vadásztársaságként közös vadkármegelőzési megoldást kerestek, keressétek bizalommal a Vadalarmot! Nagyobb mennyiségű vadriasztó és villanypásztor beszerzéséhez egyedi ajánlatot biztosítunk.