Aszály és vadkár: a 2026-os nyár tanulságai

Aszály idején természetesnek vesszük, hogy a veteményest, a gyümölcsfákat vagy az ültetvényt öntözni kell. A vadon élő állatok vízellátására jóval ritkábban gondolunk, pedig a kiszáradó élőhelyeken az ivóvízhez jutás számukra is életfontosságú. A növények öntözése és a vadak szakszerű itatása ugyanannak a vízhiányos helyzetnek két, egymással összefüggő oldala.

A 2026-os nyár ezért a vadkár megelőzése szempontjából is tanulságos. Amikor a környező területek kiszáradnak, megváltozhat, hol találnak az állatok vizet, táplálékot és megfelelő búvóhelyet. Az öntözött kert vagy mezőgazdasági kultúra ilyen körülmények között különösen vonzóvá válhat. Ennek jelentőségét a következő szezon védelmének tervezésekor is érdemes figyelembe venni.

Mit mutatnak az idei adatok?

A HungaroMet szeptemberi értékelése szerint 2026 nyara országos átlagban a legszárazabb volt az 1901-ben kezdődő adatsorban. Az előzetes csapadékadat 74,1 milliméter, ami az 1991–2020-as átlag mindössze 36 százaléka. A nyári középhőmérséklet eközben körülbelül 2,6 Celsius-fokkal haladta meg ugyanezen referencia-időszak átlagát.

A vízhiány veszélyével már a 2026 tavaszi aszályhelyzetről szóló korábbi cikkünkben is foglalkoztunk. A nyári adatok alapján az idei tapasztalatokat a következő évi gazdálkodás és területvédelem tervezésében is hasznosítani kell.

A helyzet vadvilágra gyakorolt hatását a Magyar Hang szeptember 20-i riportja helyszíni példával szemlélteti. A pusztazámori és sasadi vadászterületen dolgozó vadász rendszeresen szállít vizet az itatókhoz, miközben a környék természetes vízforrásai megfogyatkoztak. A beszámoló arra is rámutat, hogy az itatás mellett a táplálékhiány és az élőhelyek pusztulása is nehezíti az állatok túlélését.

Hogyan függ össze az aszály és a vadkár?

A kapcsolatot érdemes a táplálék és a víz térbeli eloszlása felől megközelíteni. Ha egy területen romlanak az életfeltételek, felértékelődhetnek a közelben fennmaradó kedvezőbb foltok. Egy öntözött gyümölcsös, zöldségeskert vagy nedvesebb talajú tábla ezért a környezetéhez képest nagyobb vonzerőt jelenthet.

A vadak táplálkozóhely-választásában a növényzet állapota és az elérhető táplálék minősége is számít. Egy 2025-ben megjelent lengyelországi kutatás 9871 vaddisznókárosítás adatait elemezte az 1998–2020 közötti időszakból. A károk időbeli eloszlása erősen függött a termesztett növényektől és azok fejlődési szakaszától. A tanulmány a nedvesebb, könnyebben túrható talaj jelentőségére is kitér.

Ezek alapján indokolt következtetés, hogy aszályban helyileg növekedhet a még kedvező táplálkozási lehetőséget kínáló területek vadkárkockázata. Ez különösen akkor lehet lényeges, ha a terület könnyen megközelíthető, és búvóhelyekhez vagy rendszeresen használt vadcsapákhoz kapcsolódik.

Az országos vadkár alakulására ugyanakkor pusztán a csapadékadatokból nem adható biztos válasz. A vadlétszám, a terményszerkezet, a termés állapota, a védekezés és a helyi élőhelyviszonyok együtt alakítják a veszteséget. A 2026-os aszályból ezért elsősorban arra következtethetünk, hogy a vízellátottság változását be kell építeni a helyi kockázatértékelésbe. Annak megállapításához, hogy emiatt mennyivel nőtt vagy csökkent a tényleges kár, összehasonlítható káradatok is szükségesek.

A települési helyzet további árnyalást igényel. A Pilisi Parkerdő tájékoztatója szerint a budapesti vaddisznók egy része tartósan városi környezetben él. A fákról lehullott gyümölcs, a hozzáférhető hulladék, az öntözött pázsit és a veteményes megfelelő életfeltételeket biztosíthat számukra. Az aszály tehát egy már meglévő konfliktust is erősíthet.

Kinek a feladata a vadak itatása?

A felelősséget a vadászati törvény rögzíti. Az 1996. évi LV. törvény 34. § (2) bekezdése szerint a vadászatra jogosultnak nem zárt vadászterületen a vadállomány tömeges pusztulásának megelőzése és mentése érdekében gondoskodnia kell a szükséges takarmányról és ivóvízről. Vadaskertben és vadasparkban ez a kötelezettség az állomány fenntartásához kapcsolódik.

A vadászatra jogosult az adott területen a vadászati jogot gyakorló személy vagy szervezet; ez lehet például vadásztársaság vagy erdőgazdaság. A feladat megszervezése így meghatározott felelőshöz tartozik. A törvény 34. § (3) bekezdése a vad- és élőhelyvédelmi létesítmények felállításához a földtulajdonos, illetve földhasználó előzetes hozzájárulását is előírja.

Aki vízhiányt, kiszáradt itatót vagy kedvezőtlen helyre összpontosuló vadmozgást tapasztal, a terület vadászatra jogosultjával egyeztetve tud célzottan segíteni. A belterületi problémák rendezésében az önkormányzat bevonása is indokolt, mert a települések belterülete nem minősül vadászterületnek.

Az itatás helye is számít

Az ivóvízellátás tervezésekor az itató elhelyezését és az odavezető megközelítési útvonalakat együtt célszerű vizsgálni. Vadkár-megelőzési szempontból kedvezőtlen lehet, ha a vízhez jutás rendszeresen egy érzékeny ültetvényen vagy lakott terület mellett vezeti át az állatokat.

Ezért az itatóhely kijelölésénél a vadgazdálkodónak a földhasználókkal együtt érdemes mérlegelnie a környező kultúrákat, a búvóhelyeket, a közutakat és a vízpótlás lehetőségét. A víz minőségének, az itató állapotának és a tényleges használatnak az ellenőrzése szintén a működtetés része.

Az itatás életmentő beavatkozás lehet, vadkárcsökkentő hatását azonban helyben kell értékelni. Az állatok az ivóvíz biztosítása mellett is keresnek táplálékot, így a veszélyeztetett növényállomány védelmét továbbra is meg kell szervezni. Hosszabb távon a természetes vízforrások és vizes élőhelyek megőrzésére is szükség van: ilyen élőhelyeket a Pilisi Parkerdő a lakott területek körüli erdőkben is fenntart.

Mit tehet a kert- vagy földtulajdonos?

A megelőzés első lépése a terület rendszeres megfigyelése. Érdemes rögzíteni, hol jelennek meg friss nyomok, túrások vagy rágáskárok, és honnan közelítik meg az állatok a növényeket. Külön figyelmet érdemelnek azok a szakaszok, ahol az öntözött terület erdővel, bokros résszel vagy korábban megfigyelt vadcsapával találkozik.

A kertben a hullott gyümölcs összegyűjtése, a hulladék hozzáférésének korlátozása és a kerítés hibáinak javítása is része a védekezésnek. A cél az, hogy a telek minél kevesebb könnyen elérhető táplálékot kínáljon, miközben a termesztett növények szükséges vízellátása megmarad. Ezeket a megelőzési lépéseket a Pilisi Parkerdő is javasolja a városi vaddisznóproblémák kezelésére.

A kerítés, a villanypásztor és a hang- vagy fényhatással működő vadriasztás alkalmazását a helyszínhez kell igazítani. A védekezés eredményét rendszeresen ellenőrizni kell, és az új belépési pontokhoz hozzá kell igazítani az eszközök elhelyezését. A terület alakjával és a megközelítési irányokkal részletesen foglalkozunk a vadriasztó kiválasztásáról szóló útmutatónkban.

A száraz talaj a villanypásztor működését is érinti

Az aszálynak van egy kevésbé látványos műszaki következménye is. A talajon keresztül záródó áramkörrel működő villanypásztornál a földelés állapota alapvetően befolyásolja a hatást. A kiszáradt talaj rosszabb vezetőképessége miatt a tavasszal megfelelő rendszer nyár végén már gyengébben működhet.

A működési elvet a villanypásztorok földeléséről szóló korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk. Tartós szárazságban ezért indokolt a földelőszondák, a csatlakozások és a teljes kerítésrendszer műszeres ellenőrzése a gyártói útmutató szerint. A készülék bekapcsolt állapota önmagában nem igazolja, hogy a védelem a kerítés minden pontján megfelelő.

Ez gyakorlati szempontból különösen lényeges: miközben egy öntözött terület vonzóbbá válhat a vadak számára, a száraz környezet a védekezés egyik elemének működését is kedvezőtlenül befolyásolhatja.

Mire érdemes felkészülni a következő szezonban?

A következő év időjárását az idei nyárból nem lehet megjósolni. A 2026-os tapasztalatok viszont segítenek kijelölni, mely pontokon kell javítani a felkészülést. A téli és tavaszi tervezés során érdemes közösen áttekinteni a vadgazdálkodóval, hol maradt fenn víz, mely itatók száradtak ki, és mely kultúráknál jelentkezett visszatérő vadmozgás.

Hasznos lehet egy egyszerű területi napló is: a megfigyelés dátuma, az érintett növény, a kár helye és kiterjedése, az öntözés, valamint a közeli vízforrások állapota már értékelhető alapot adhat. A kár pénzben kifejezett összege mellett a károsított területet és a kiesett termés mennyiségét is érdemes követni, hogy az évek összehasonlítását kevésbé torzítsák a változó terményárak.

A következő száraz időszak előtt így célzottabban tervezhető a vízpótlás, a kerítések karbantartása és a vadriasztók elhelyezése. Az öntözési terv mellé érdemes ugyanannak a területnek a vadkár-megelőzési tervét is elkészíteni, a környező élőhelyek vízellátását is figyelembe véve. Ezzel az állatok életfeltételeinek megőrzése és a termés védelme egymást támogató feladattá válhat.