A varjak azok az állatok, amelyeknek igencsak kevesen örülnek, ha megjelennek. Különösen igaz ez ősszel, amikor csapatostul bukkannak fel mindenütt. Vannak, akik a veteményeiket féltik tőlük, mások csak a hangjukat nem szeretik, de tény, hogy igen kevesen zárták a szívükbe ezt a madárfajt az évek során.

Pedig érdekes tény, hogy egyébként kifejezetten intelligens állatokról beszélünk. Képesek megjegyezni a rengeteg különböző rejtekhelyet és remekül tudnak csapatban dolgozni, ami a túlélésük kulcsa. Éppen ezért érdemes velük közelebbről is megismerkedni, hogy megérthessük ezeket a különleges, tollas jószágokat, akik aligha nevezhetnének az év énekesmadara címre.

Miért vannak mindig ilyen sokan?

A varjú csoportos állat, mivel így képesek megbirkózni a mindennapok kihívásaival, mint például a nagyobb ragadozók fenyegetései. Ez persze nem mindig előnyös, hiszen egymással is versengenek, viszont ezek a családon belüli harcok kevésbé viselik meg őket, mintha áldozatul esnének egy idegen jövevénynek.

Habár a laikusok nehezen tesznek különbséget nemcsak a varjúfajták, de még más, hasonló fajok között is, több fajta is őshonos hazánkban. A legismertebb közülük a dolmányos varjú, amelyet szürke és fekete tollazatáról ismerhetsz fel. Vele szemben a vetési varjú teljesen fekete és gyakran összetévesztik a hollóval.

Ilyen sokféle felhozatallal már nem is olyan meglepő, ha azt a hatást keltik az átlagemberben, hogy mindenhol ott vannak.

Mit érdemes tudni a varjakról?

A varjak, bármennyire is nem kedvelt vendégek a városban, fontos részét képezik az ökoszisztémának. Városi látogatásaik oka, hogy a természetes élőhelyükön mostanra már szinte teljesen kiirtották őket. Habár egyes fajtái természetvédelmi oltalom alatt állnak, régi fészkelőhelyeiket nagyrészt elhagyták.

És hogy miért probléma az állományuk nagy pusztulása? A varjak fészkelése kifejezetten különleges a madarak között. Miután megépíti gallyakból és egyéb anyagokból a költőhelyét és felneveli benne fiókáit, az elhagyott fészket vörös és kék vércsék, valamint erdei fülesbaglyok is használják. Ugyanis ezek a fajok nem készítenek sajátot tojásaik számára.

Táplálékukat alapvetőek főként rovarok és kisebb emlősök képezik a természetes élőhelyeiken, de ha ebből hiányt szenvednek, elfogyasztják a növényeket és a magokat is. Mióta a városokba is beköltöztek, ezek a szokások is jelentősen megváltoztak. Az utcákon található kukák ugyanis bőséges élelemforrást jelentenek ezeknek a madaraknak, nem is olyan meglepő, hogy előszeretettel kutakodnak élelem után a szemetesek környékén. Az ott található ételmaradékok remek lakomát jelentenek számukra.

Emellett számos ragadozó madár áldozatává is válhatnak, ha egyedül maradnak, mint például a héjának vagy a sólyomnak. Emellett a földön sincsenek biztonságban, ugyanis itt a rókák tizedelik őket, ha lehetőségük adódik rá.

Az irtásuk, és egyedszámuk csökkenése azért is problémás, mert bár valóban képesek nagy károkat okozni a veteményesben, fontos feladatokat látnak el. Portyáik során a madarak elfogyasztják azokat a kártevő ízeltlábúakat is, amelyek a terményekre veszélyt jelentenének, így a hajtások zavartalanul fejlődhetnek.

Ennek fényében talán már érthetőbbé válik az is, hogy miért fontos megóvni ezeket az élőlényeket. Ahhoz, hogy az életkörülményeik újra a régiek lehessenek, szükség lennek a puszták és egyéb fészkelőhelyek fás területeinek helyreállítására. Így valószínűleg a belvárosokban is ritkábban fordulnának elő.