Igaz ugyan, hogy legnépszerűbb termékünk, a Vadalarm Pro vadriasztó bizonyos szempontból nézve a vadak ellen dolgozik, ám mi nem tartjuk magunkat a természet ellenségeinek. Sőt, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a szarvas, mint mitológiai állat, részét képezi a magyar hagyományoknak. E cikkben fejezzük ki tiszteletünket feléjük.
A magyar történelmi mondakincs egyik legfontosabb állata a szarvas. Bár a magyarok pontos eredete hivatalosan még nem tisztázott, de az tény, hogy a hunok, szkíták, valamint a törökök különféle népcsoportjai igen közel álltak őseinkhez. Mindhárom népcsoport népi szimbolikájában és vallási hagyományában is fontos szerepet kapnak a szarvasok, amelyek egyszerre voltak segítő „szellemek” és a termékenység istennői.
Az ősi magyar vonatkozású leletkincseken számos helyen láthatunk szarvasábrázolást (lásd nagyszentmiklósi aranykincs), de a hétköznapi használati tárgyakon is mindig találkozhatunk velük. Miért volt olyan fontos a szarvas a Kárpát-medence ősi népei számára? Nyilván azért is, mert szinte minden testrésze felhasználható volt számára: a tejét, húsát megették, a bőrét kikészítve ruhát, dobot készítettek belőle, a csontjaiból eszközöket, edényeket és dobverőket készítettek, az agancsát pedig a sámán hordta, amelynek feladata a szarvassal, mint totemállattal való kapcsolatteremtés volt.
A vándorló természetközeli életet élő ősmagyarok közvetlen, szinte testközelségben éltek a szarvasokkal, amelyek nem jelentettek életveszélyt számukra, mint például a vaddisznók, méltóságteljes szépségük pedig feljogosította őket arra, hogy mondai lényekként vagy éppen a vallásos mítoszok isteneiként szerepeljenek.
Helyszűke miatt itt nem kezdjük el felsorolni mindazokat a mitológiai említéseket, ahol a szarvas, illetve csodaszarvas vagy éppen szarvas-istennő szerepel. Egyet említünk, amely valószínűleg mindenki számára ismerős, hiszen az iskolában tanultunk róla: Hunor és Magor legendája, amely a Gesta Hungarorumban és a Képes Krónikában is megtalálható. A monda szerint a hunok és magyarok eredetét biztosító testvérpárt, Hunort és Magort egy szarvas vezette olyan élelemben gazdag és termékeny területre, ahol letelepedhettek és elvethették a magjait egy új népcsoportnak.
Itt térnénk ki egy fontos momentumra, amely a városi ember számára lehet érdekesség: az erdőjáró városiak azt gondolják, hogy amelyik állatnak agancsa van az a szarvas, amelyik nincs, az pedig az őz. Az igazság az, hogy a szarvasfélék családja egy igen gazdag csoport a rendszertanban, ennek tagja az őz, mint faj. A szarvasok közül hazánkban ismert a gímszarvas, dámszarvas, jávorszarvas, a Mikulás meséjéből pedig jól ismerhetjük a rénszarvasokat. Az őz esetében a hímet baknak, a nőstényt sutának hívjuk, a kölykeik elnevezése gida. A szarvasok esetében a hím a bika, a nőstény a tehén a kölykök „hivatalos” elnevezése a borjú.