Őszi vadkárok

Ahogy megérkezett az ősz, a vadkárok formái is jelentősen átalakultak. A repce, rozs, őszi búza és árpa különösen érintettek a problémában, de a frissen vetett lucerna és bíborhere sem mentes alóla.

A vadkárok fajtái szerinti felosztásában három fő fajta dominál ősszel: a túráskár, a rágáskár és a taposási kár. Elsősorban előbbit vaddisznók okozzák, akik a hidegre forduló időben egyre éhesebbé válnak, ezért egyre agresszívebben keresik a napi betevőt. Előfordul, bár inkább tavasszal, hogy nem csak lokálisan okoznak problémát, de egész sorokat feltúrnak. Ez azonban a legkisebb probléma. Nézzük a két komolyabbat.

A rágáskár ellenben inkább a kisebb testűekre, nyulakra, illetve őzekre, szarvasokra jellemző. A növény csírázásakor a legsebezhetőbb, hisz minden, a magban tárolt energiáját felhasználja a növekedésre. Ezért az első, friss levelek teljes, vagy részleges elvesztése végzetes következményekkel jár. De beszéljünk számokban. Egyes tanulmányok szerint ha például az őszi búzát csak ősszel éri rágáskár, akkor a termésnek nagyjából 2% veszik oda. Ha azonban ez esetleg tavasszal megismétlődne, akkor már sokkal jelentősebb, 14%-os veszteséggel számolhatunk. A búza félék azonban egy szempontból nagyon érzékenyek. Ha ugyanis a zászlós levelet rágáskár éri, a veszteség akár 35%-os is lehet! 215.000 forintos (aktuális átlagos) hektáronkénti bevétellel számolva a rágáskár forintosítva tehát 4.300-tól egészen 75.250 Ft/ha értékig terjedhet.

A taposási kár igazából nem is minden esetben köthető a vadállatokhoz (munkagépek, munkások stb.), de azért az esetek többségében ők a felelősek. Evidens, hogy az az állat tud nagyobb taposási kárt okozni, amelyiknek a tömege is ehhez mérten nagyobb. Így leginkább a vaddisznók és az szarvasok a felelősek a problémáért. Szintén a búzát alapul véve nézzük meg ismét a statisztikákat. Már a terület 10%-ának egyszeri letaposása is 5%-os veszteséget okoz viszont a nagyobb terület letaposása nem okoz sokkal nagyobb arányú veszteséget, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. 70%-os taposási arány mellett is "csak" kb 15%-os veszteséggel számolnak a tanulmányok. Ha ezt is forintosítani szeretnénk, 10.750 forinttól egészen 32.250 forintig terjed az egy hektárra eső veszteség.

És persze most jön a fő kérdés, hogyan is lehetne megelőzni ezeket a problémákat. Azonban ha hitelesek akarunk maradni, egy kicsit ki kell ábrándítanunk mindenkit, aki azt gondolta, hogy megveszi a Vadalarmot és kész. Azt valóban állíthatjuk az elmúlt szezon tapasztalatai és a több, mint 100 visszajelzés alapján, hogy az ultrahangos vadriasztás az esetek több, mint 90%-ában beválik. Esetenként előfordul, hogy már tényleg csak a vadak lelövése segíthet. Ezt egyébként elég barbár, és nem a 3. évezredbe illő módszernek tartjuk, de egyúttal elismerjük szükségességét is. Na és ugye nem szabad elfeledkezni a többi lehetséges módszerről sem, mint például a vegyszeres megoldások. Viszont az esetek többségében olyan ügyfelekkel találkozunk, akiknek évek óta visszatérő problémát jelentett a vadkár. Próbálkoztak már vegyszertől kezdve a színes masnikon át mndennel, de azok nem váltak be.

Összefoglalva látjuk azt, hogy az ősszel beköszöntött a vadkárok újabb csúcsidőszaka, melyre van egy megoldásunk, de ne higyje senki, hogy csodaszert kínálunk. Az ideális eredmény eléréséhez kísérletezni kell a vadriasztók elrendezésével, helyszínével és irányával is, hiszen minden föld darab más és más. Azonban egyet ígérhetünk: az elvégzett munka meghozza gyümölcsét.

Ha úgy gondolod, hasznos volt a cikk, oszd meg ismerőseiddel is. Ha valamivel nem értesz egyet, vagy kérdésed lenne, hagyj kommentet!