Tovább hódítanak a hódok Magyarországon

Pár évvel ezelőtt még csak a Szigetközben volt jelentős jelenlétük, ma már azonban az M0-ás körgyűrűnél is konfliktusba keveredtek a lakossággal. Minden valószínűséggel ez még csak a kezdet. Írásunkban az aktuális hódhelyzetet vesszük szemügyre, és hogy mi lehet a megoldás az emberek és az állatok békés együttélésére ezen a fronton.

Még 2022-ben írtunk először róla, hogy a hódok olyan mértékben túlszaporodtak hazánkban, hogy engedélyezték a vadászatukat is (20/2022 AM rendelet). Noha fontos megjegyezni, hogy ezt bizonyos feltételek mellett teszik csak lehetővé. A rendelet egész pontosan így fogalmaz: 

"Közegészségügyi okból, a légiközlekedés biztonsága, az erdő- és mezőgazdasági termelés biztosítása, valamint a  közérdeket sértő vízkárok megelőzése, mérséklése érdekében – amennyiben természetvédelmi érdeket nem sért és más célravezető megoldás nincs..."

Tehát nem arról van szó, hogy bárki bárhol gondolkodás nélkül elkezdhet hódokra lövöldözni, és még véletlenül sem szeretnénk erre buzdítani senkit. Köztudottan az állatok és emberek közötti konfliktusok békés rendezésének hívei vagyunk.

A hódok azonban 2022-es cikkünk megírása óta tovább szaporodtak. Ráadásul nem csak hazánkban, de például Csehországban is olyan szintű változtatásokat hajtottak végre környezetükben, amivel egy 1,2 millió dolláros gát megépítését tették feleslegessé. Így egyre érdekesebb a hazai helyzetük. Noha lekerültek a hazai védett fajok listájáról, de az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve továbbra is védi őket, így a hód természetvédelmi oltalom alatt álló faj maradt.

A változások eredményeként a hódpopulációt már nem csak közérdekből, hanem gazdasági kár miatt is lehet gyéríteni október 1. és március 31. között. Ennek lehetőségével 2023-ban élt is a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal, amikor 600 hód kilövését engedélyezte. Ezzel persze a természetvédők nem kis felháborodását váltotta ki. 

Nézzük, hányan is lehetnek!

A hódok jelenlegi populációja kizárólag "bevándorlókból" áll, ugyanis a magyar hódpopulációt őseink sikeresen kiirtották bő 130 évvel ezelőtt, az 1800-as évek végére. A ma élő példányokat 1996 és 2008 között mesterségesen telepítették vissza az országba. Egy 2019-es becslés pedig már 8500-ra teszi az egyedszámukat, így ez mára minden bizonnyal elérte a 10.000-et is.

Egy izgalmas kezdeményezés a Hódtérkép.hu, egy olyan webes felület, amit a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont támogatásával üzemeltetnek. Itt lehetőségünk van rá, hogy eszleléseket töltsünk fel az oldalra, ezzel kiegészítve a már így is impozáns hódtérképet. Cikkünk írásáig 793 észlelést küldtek be az olvasók, melyből 169 esetben hódvárat jelentettek.

De hogy érezzük a probléma súlyát, mára már rég nem csak a Szigetközben okoznak problémát jelenlétükkel. Az utóbbi években több panasz érkezett többek között a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz jelentősen elszaporodott hódok okozta problémák miatt. Sőt, az elmúlt időszakban már a magyar belpolitikába is belekeveredtek, amikor Budapest és a Magyar Közút közötti konfliktus tárgyává váltak az M0-ás körgyűrűnél épített - majd lerombolt és újraépített - hódgátjukkal.

De mi is a probléma velük?

A hódok munkaidejükben és azon kívül is köztudottan hódvárak építésével foglalatoskodnak. Persze ezt nem jókedvükben teszük, hanem ez a túlélési stratégiájuk része. Ugyanis a hódvár egyrészt védelmet jelent számukra a ragadozókkal szemben, másrészt a mögötte kialakuló lápos részen létrejövő élővilág éléskamrájukként kezd el funkcionálni.

Azonban mióta az ember meghódítótta a bolygót, a folyószabályozásban a hódoknak konkurenciája támadt. A budapesti esetben például az autópályákhoz kapcsolódó műtárgyak védelme és a hódok gátépítési törekvéseinek következményei ütköznek egymással. Nem kell ezt túlragozni: mi kialakítottunk egy bonyolult, törvények által szabályozott világot, és utakat építettünk, a hódok pedig jó helyet láttak egy gátnak, amire nem kértek építési engedélyt a Földhivatalban.

És mi lehet a megoldás?

Azzal, hogy az ember uralma alá hajtotta a természetet, akaratlanul is magára vette annak felelősségét, hogy az ilyen szituációkat neki kell rendeznie. Noha mi is azért dolgozunk, hogy az emberek kezébe olyan technológiákat adjunk, amelyek segítségével békében élhetnek az állatokkal, mégsem valljuk azt, hogy mindig ez a megoldás.

Érdemes egy pillanatra belegondolni abba, hogy ha egy ember öl meg egy állatot, akkor az állatvédő aktivisták tömegesen fejezik ki nemtetszésüket, ám ha egy állat teszi ugyanezt (sokszor jóval kíméletlenebb módon), akkor nem tekintik az állatot megvédendő "sértett félnek". Ilyenkor valószínűleg jogosan az emberek többsége legyint egyet, és megállapítja, hogy ez a természet rendje. És ez így is van.

Az élővilág egy kényes egyensúlyra törekszik az egyes populációk arányában. Amolyan közgazdaságtani "láthatatlan kézként". Mi azonban azzal, hogy a 19. század végére jónéhány fajt kiirtottunk az országban, ezt felborítottuk. A hódokkal egy időben halt ki ugyanis például a hazai hiúz vagy farkas állomány jelentős része is. Ezek a ragadozó állatok voltak felelősek a hódok populációjának szinten tartásáért, és minden bizonnyal képesek lennének rá ma is, csak az ő populációjuk felfutása jóval lassabb. Ennek okaival nem teljesen vagyunk tisztában, ám valószínűleg a kevés nagy területű érintetlen természeti terület rendelkezésre állása köztük van.

Összességében tehát látszik, hogy a természet itthon is átalakulóban van. És azzal, hogy a hódok felszaporodtak, kezdenünk kell valamit. Noha könnyelműen mondhatnánk, hogy majd a vadászok ezt is megoldják, a valóság az, hogy valószínűleg nem fogják tudni.

Így érdemes lehet kiszerveznünk a piszkos munkát olyan ragadozóknak, akik képesek elvégezni azt. Ez persze komplex gondolkodást és beavatkozást is igényel: elő kell segítenünk nagyobb összefüggő természetes élőhelyek kialakulását, azaz egy picit vissza kell vadítanunk a környezetünket. Persze lehet, hogy ennek lesz néhány kellemetlen mellékhatása a tyúkólak tájékán is, de arra már valóban indokoltan kereshetünk megoldást a modern technológia eszköztárában.