Sokak számára az autópálya megszokott képe az aszfaltút végtelen hosszan elnyúló csíkja, oldalt a zöldellő növényzettel és itt-ott felbukkanó információs táblákkal. Azonban, ha autópályán utazva észreveszünk egy hídra hasonlító szerkezetet, amelyet növények borítanak és nem vezet rajta út, lehetséges, hogy egy vadátkelőt pillantottunk meg.
A vadátkelők, amelyeket gyakran hívunk zöld hídnak, faunahídnak vagy vadhídnak, az emberi és állati világ találkozásának egyik legharmonikusabb pontját képezik. Céljuk, hogy összekössék az emberi infrastruktúrával, különösen az utakkal és vasútvonalakkal szétválasztott élőhelyeket, és biztosítsák az állatok számára a biztonságos átkelést. Azonban sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon az állatok használják-e ezeket, vagy egyáltalán építésükkel csökken-e a vadgázolások száma ezen utak mentén. Mi is erre a kérdésre kerestük a választ, amikor beleástuk magunkat a témába.
Mivel az emberiség gátakat előbb épített, mint forgalmas autópályákat, ezért nem is olyan meglepő, hogy a első állatoknak épült átkelő nem is vadaknak, hanem halaknak készült. Méghozzá a 17. századi Franciaországban, ahonnan aztán lassan átterjedt a divat Kanadába és az USÁ-ba is a 19. században. Az első szárazföldi vadátkelő is Franciaországban épült meg jóval később, 1950-ben. Innentől kezdve viszont nem volt megállás: az építészek határtalan fantáziájának köszönhetően épült már kötélátkelő majmoknak, aluljáró elefántoknak, sínek alatti aluljáró teknősüknek, felüljáró kenguruknak és persze vadaknak. Hazánkban e sorok írásakor összesen 28 vadátkelő és tájhíd található. Ezek többsége az M7-es és az M6-os autópályán épült.
A vadátkelők különösen fontosak a nagyobb testű állatok, mint például az őzek, szarvasok, vaddisznók számára, amelyek nagy területet igényelnek a túléléshez és a szaporodáshoz. Az úthálózatok és más emberi infrastruktúrák gyakran megakadályozzák ezen állatok szabad mozgását, ami csökkenti genetikai sokféleségüket és növeli a balesetek kockázatát. Természetesen, amikor egy állat az úttestre lépéssel életét kockáztatja, nem jókedvében teszi azt. Sokkal inkább azért, mert veszély fenyegeti azon a „térfélen” ahonnan érkezett. Persze sokféle veszély lehet ez erdőtűztől ragadozókon át áradásig. Hazánkban leginkább a nagy melegek okozta szárazság az, ami mozgásra készteti ilyenkor az állatokat.
Az úton átkelő vadállatok sokszor gázolás áldozatává válnak, ami nem csak az állatok számára veszélyes, hanem az emberekre is komoly veszélyt jelenthet. Ezzel szemben a vadátkelők biztonságos útvonalat kínálnak az állatoknak, amelyek így elkerülhetik az utakat és a közlekedésből eredő veszélyeket. Azonban nem elég ezeket csak odaépíteni, komfortossá is kell tenni őket az állatok számára.
A vadátkelők tervezésekor fontos figyelembe venni a helyi állatvilág szükségleteit. A hídnak megfelelően nagynak kell lennie, hogy a célállatok kényelmesen átkelhessenek rajta, a híd környezetét pedig természetes növényzettel kell borítani, hogy az állatok biztonságban érezzék magukat. Ezen felül gyakran használnak illatjelzőket vagy csalogató táplálékot, hogy az állatokat a híd használatára ösztönözzék. Előfordul az is, hogy más irányokból pedig riasztási technikákkal próbálják megakadályozni, hogy az útra tévedjenek az állatok. Noha az autópályák mentén elméletileg mindenhol van kerítés, gyakran előfordul egy nyitva hagyott kapu, vagy kiszakadt kerítés.
Noha hazánkban már több, mint 10 éve folynak kutatások (kisebb-nagyobb megszakításokkal) a vadátkelők sikerességével kapcsolatban, sokszor mégis a kivitelezés során elkövetett apróbb hibák meggátolják az állatokat a későbbi használatban. Ilyen például, amikor nem zárják körbe bokrokkal a teret, vagy amikor egy földút is átvezet rajtuk, ami fel-fel van szórva esetleg kaviccsal is. Ezekben az esetekben ugyanis az állatok veszélyesnek érzékelik az átkelést, és inkább nem kockáztatnak.
A tervezéskor, de még inkább az elhelyezés kiválasztásakor érdemes azt is figyelembe venni, hogy hol vannak olyan, mesterséges vagy természetes vízfelületek, melyeket az állatok előszeretettel fognak felkeresni akár az autópálya túloldaláról is. Sokszor azonban nem veszik figyelembe ezt a tervezők.
Jellemzően állatok számára kialakított aluljáróknál gyakori hiba az is, hogy túl szélesre és kopárra építik őket, melyek bejárata is nyílt terepen van. Ekkor ugyanis az állatok nem mernek a nyílt terepre kimerészkedni és nekivágni az útnak. Ráadásul duplán rossz, ha a közelben emberek is járhatnak, ugyanis szagukkal elijeszthetik az állatokat. Sokkal praktikusabb több, de inkább kisebb aluljárót kialakítani az egy nagy helyett, hogy a különböző fajok akár egymástól elszeparáltan is közlekedhessenek.
Sajnos nem tudunk sok jó hírrel szolgálni ezzel kapcsolatban. A legtöbb hazai átkelő csak a minimális követelményeknek felel meg (szélességben és hosszúságban), ám alakjuk messze van az ideálistól. Az M86-os gyorsforgalmi út felett előfordul az is, hogy még gyep sincs rajta. Sok helyen pedig mezőgazdasági gépek is keresztül járnak az átkelőn, és előfordul olyan eset is, hogy a semmiből a semmibe vezetnek. De hogy ne csak rosszat mondjunk, ki kell emelnünk az M6-os autópálya feletti tájhidat. Ez azért különleges (a nevén kívül), mert az átkelőnél jóval szélese, így nem szakad meg a terület folytonossága. Emiatt itt még az is előfordulhat, hogy átkelése során az állat észre sem veszi az út zavaró hatását.
Bár a vadátkelők bevezetése jelentős előrelépés az emberi és természetes világ közötti harmonikus együttélés felé, további kutatásra van szükség annak érdekében, hogy még hatékonyabban tudjuk megoldani az élőhely-megszakítás problémáját. Az állatok viselkedésének megértése, a helyi élőhelyek és migrációs útvonalak ismerete nélkülözhetetlen a hatékony vadátkelők tervezésében.
Egy 2019-es statisztika szerint 15.000 vadgázolás történik egy évben. Egy kanadai tanulmány szerint vadátkelők építésével ez 90%-kal csökkenthető még olyan utakon is, ahol nincsen végig vadkerítés az út mentén. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyekkel harmonikus együttélést teremthetünk az emberi és természetes világ között. A vadátkelők ezen út fontos állomásai.
A leghatékonyabb módszer vadkár ellen: akár 90%-kal csökkentheti a vad- és madárkárt. Azonnali eredmények, pénz visszafizetési garancia.
Válaszolj 8 kérdésre és máris összeállítjuk személyreszabott villanypásztor rendszeredet!
Nézd meg a térképen, hogy ki használ Vadalarm terméket vagy termékeket. Európa szerte népszerűek a termékeink. Nálunk a minőségre épül a közösség! Tartozz te is a minőséget kedvelő felhasználók körébe, válaszd a Vadalarm márkát!
