A vadon élő állatok és az emberi tevékenység gyakran keresztezik egymást, és ez gyakran komoly problémákat okoz mindkét fél számára. Nincs ez máshogy kaszáláskor sem, amikor is kiemelten fontos a vadak védelme, hiszen a magas aljnövényzetben meglapuló emlősöket és madarakat a traktorból nehéz észrevenni. Ráadásul ez nem csak kedvesség a gazdálkodók részéről, hanem kötelezettség is. Hiszen az akusztikus vadriasztók használatát a Natura 2000-es, valamint az AKG programban résztvevő gyep- és szántóterületek kaszálása során kötelezően előírják a hatóságok. Noha elméletben léteznek traktorra szerelhető ultrahangos vadriasztók, a gyakorlatban a láncfüggönyös vadriasztó megoldás terjedt el.
A vadriasztó láncok olyan eszközök, amelyeket a kaszálást végző munkagépek elejére kell felfüggeszteni. Általában nem túl összetett megoldások, gyakorlatilag egy vízszintesen kimerevített, oldalra kilógó acélszelvényről lelógó láncokról van szó. Ezek a szerkezetek arra szolgálnak, hogy felriasszák a gyepekben megbúvó madarakat, ízeltlábúakat, kétéltűeket és emlősöket, még mielőtt a kasza kárt tenne bennük. Fontos, hogy a láncokkal teleaggatott keret szélessége legalább annyi legyen, mint a kasza munkaszélessége, és minimum 3 méterrel a kasza előtt legyen elhelyezve. A láncokat szabályszerűen egymástól 13-17 (de maximum 20) centiméterre kell elhelyezni, és nem úgy kell őket kialakítani, hogy ne tudjanak egymásba akadni. A földfelszíntől maximum 10 centiméter magasan kell végződniük annak érdekében, hogy biztosan minden élőlény észrevegye őket.
Praktikus megoldás lehet olyan vadriasztó szerkezetek használata, amelyeken a láncok felső részét 30-40 centiméter hosszú köracél pálcák helyettesítik, és csak azok alsó részén van lánc. Így elkerülhető, hogy a láncok összegubancolódjanak, vagy felcsavarodjanak a tartóvasra, ezzel is növelve a hatékonyságot. A madárbarát kaszálás másik fontos eleme, hogy a műveleteket ne kívülről befelé végezzük, mert így beszorítjuk az állatokat, hanem belülről kifelé haladjunk, hogy a madarak és vadak ki tudjanak menekülni. Ha kaszálás közben egy Natura 2000-es jelölőfaj fészkelését észleljük, akkor a kaszálást abba kell hagyni és megfelelő területet kell kihagyni.
Érdemes megemlíteni, hogy a helyesen megválasztott sebességnek (ideálisan 5 km/h, de maximum 8) és a vágásszélességnek (maximum 3 m) is jelentős szerepe van a természetkímélő kaszálás során. Érdemes figyelni arra is, hogy a kasza előtt ott legyen a védőponyva, amelynek szintén fontos védelmi szerepe van.
Összefoglalva látható, hogy a vadriasztólánc használata nem is olyan egyértelmű, mint gondolnád, ám ha kellő körültekintéssel jársz el, nagy valószínűséggel egy állat sem sérül meg a kaszáláskor, és kellemes hozadék lesz, hogy még a jogszabályoknak is meg fogsz felelni. Úgyhogy mindenképp javasoljuk minden gazdálkodónak.