Ha a kertben meglátunk egy kisebb földkupacot akkor rögtön a vakondra asszociálunk. Az igazság azonban az, hogy ez akár güzüegér is lehet. Ha jól megfigyeljük akkor azért megkülönböztethető, ugyanis a güzüegéré egy kisebb, összehordott halom, míg a vakondé kifejezetten túrás. Utóbbi abból adódik, hogy a güzüegér földből és növényből hord össze egy halmot, amelyben csoportosan akár ki is tudnak telelni.

A güzüegerek 6-8 centiméter hosszúak, szürkék, hasuk és lábaik pedig fehér színűek. A fű- és gabonafélék kalászait fogyasztják, de rovarokkal is táplálkoznak. Az alomnagyság 1 és 12 között ingadozik, a güzüegér egyszerre átlagosan 8 kölyköt ellik. A tél közeledtével a család közösen építi az áttelelő helyet, a „güzühordást”, amiben magot és növényi részeket halmoznak fel. Az élelmet földréteggel borítják be, ami jól látható buckát képez. A tél folyamán ezalatt tartózkodnak, majd tavasszal elhagyják a halmot.

A közönséges vakond teljes hossza 15–17 cm. Végtagjai nagyon rövidek és vízszintes helyzetűek. A vakond nagyon hasznos a kerti kártevők ellen. Saját súlyának több mint másfélszeresét eszi meg naponta, de jelenléte a túrásai miatt igen zavaró és nem csak esztétikai szempontból.

A güzüegerek eltűnőfélben lévő tendenciát mutatnak, elszaporodása ellen sokat segít, ha a halmot elgereblyézzük, hisz ez jelenti számukra a túlélést. A vakondok pedig védettek, egy egyed értéke 25.000 forint, így csakis humánus módszerrel léphetünk ellenük fel.

Tehát, ugyebár nem minden arany, ami fénylik. Ne hagyd magad megtéveszteni, mert nem is minden vakond, ami túrás! Mindemellett figyelj a már előbb leírtakra, hogy a vakond ellen olyan módsztert kell választani, mely nem vezet az egyed elpusztulásához.