Pénteken irodánkban a személyes ügyfélfogadás nem lehetséges
Tíz év a mezőgazdaságban egyszerre rövid és hosszú idő. Nem valószínű, hogy 2036-ra teljesen ismeretlen növények lepik el a magyar határt, de a ma megszokott vetésszerkezet látványosan átalakulhat. Gondolatkísérletünkben most azt nézzük meg, mi várható a magyar agráriumban 2036-ra.
A változást elsősorban nem az éves átlaghőmérséklet emelkedése okozza majd, hanem a szélsőségek gyakoribbá válása. Hosszú csapadékmentes időszakok, hőhullámok, enyhe telek, késő tavaszi fagyok és rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű eső között kell gazdálkodni.
Ebben a környezetben azok a növények kerülnek előnybe, amelyek:
A kukorica évtizedeken keresztül a magyar szántóföldi növénytermesztés egyik legfontosabb növénye volt. A klímaváltozás legnagyobb vesztese azonban várhatóan éppen ez a kultúra lesz.
A problémát az okozza, hogy a kukorica legnagyobb vízigénye a virágzás és a szemtelítődés időszakára, vagyis jellemzően júliusra és augusztusra esik. Ez egyre gyakrabban találkozik tartós hőséggel és csapadékhiánnyal.
A változás már most látható. A kukorica vetésterülete 2024-ben még körülbelül 874–883 ezer hektár volt, 2025-re azonban mintegy 770 ezer hektárra csökkent. Ez egyetlen év alatt több mint 10 százalékos visszaesést jelent. Egyes ágazati várakozások szerint a hazai kukoricaterület hosszabb távon 650 ezer hektár körül stabilizálódhat.
2036-ra ezért reális lehet a 550–700 ezer hektár közötti kukoricaterület.
A növény nem fog eltűnni, de területileg erősen átrendeződhet. Nyugat-Magyarországon, a jobb vízgazdálkodású és öntözhető táblákon továbbra is fontos marad. A Dél-Alföld és a középső országrész gyengébb, homokos vagy gyorsan kiszáradó területein viszont egyre több gazda válthat más növényre.
A jövő kukoricatermesztése várhatóan kisebb területen, korábbi érésű hibridekkel, alacsonyabb tőszámmal és pontosabb vízgazdálkodással folyik majd.
A kukorica legkézenfekvőbb helyettesítője jelenleg a szemes cirok. Takarmányként több állatfaj etetésében használható, ipari és élelmiszeripari felhasználása is bővül, miközben jobban viseli a hőséget és a vízhiányt.
A cirok területe már most gyorsan növekszik. A szemes és takarmánycirok együttes magyarországi területe a 2023/2024-es időszakban mintegy 50 ezer hektár volt, ebből körülbelül 38 ezer hektárt tett ki a szemes cirok. A 2026-os tervek szerint csak szemes cirokból 37 ezer hektárt vethetnek. Ágazati szakértők már azt is reális eredménynek tartanák, ha néhány éven belül a teljes cirokterület elérné a 100 ezer hektárt.
2036-ra a szemes és takarmánycirok együttes területe akár 100–180 ezer hektárra nőhet. A növekedés mértéke nemcsak az időjárástól, hanem a piactól is függ. A gazdák csak akkor vetnek nagy területen cirkot, ha van helyi átvevő, takarmánykeverő, állattartó telep vagy feldolgozó.
A legnagyobb növekedés valószínűleg az Alföld szárazabb részein következik be, ahol a kukorica termésbiztonsága már most is gyenge.
A napraforgó a kukoricánál jobban képes alkalmazkodni a száraz időszakokhoz. Mélyre hatoló gyökérzete miatt olyan talajnedvességet is elérhet, amelyet a sekélyebben gyökerező növények már nem.
A növény területe az elmúlt években folyamatosan erősödött. A 2024-re tervezett vetésterület körülbelül 700 ezer hektár volt, 2026-ban pedig már több mint 810 ezer hektárral számoltak. A KSH szerint 2025-ben rekordnagyságú területen vetettek napraforgót, amely már megközelítette a kukorica vetésterületét.
2036-ban a napraforgó területe várhatóan 750–900 ezer hektár között mozoghat. Tartósan egymillió hektár fölé azonban valószínűleg nem kerülhet. A napraforgót ugyanazon a táblán nem lehet túl gyakran termeszteni, mert felszaporodhatnak betegségei, kártevői és speciális gyomnövényei. A vetésforgó tehát természetes korlátot szab a terjeszkedésének.
2036-ban ugyanakkor már előfordulhatnak olyan évek, amikor Magyarországon nagyobb területen termesztenek napraforgót, mint kukoricát.
A búzának komoly előnye, hogy ősszel vetik, így hasznosítani tudja a téli csapadékot. Mire a legerősebb nyári hőhullámok megérkeznek, a növény fejlődésének nagy része már lezajlott.
A vetésterület éves szinten erősen ingadozhat. 2023-ban az őszi búza területe 1 millió 33 ezer hektár volt, 2024-re azonban mintegy 160 ezer hektárral csökkent. 2025-ben ismét közel egymillió hektáron termesztették, a KSH adatai szerint körülbelül 978 ezer hektáron.
2036-ban várhatóan továbbra is 850 ezer és 1,05 millió hektár között alakulhat a búza területe.
A nagy változás nem feltétlenül a hektárok számában, hanem a fajtákban következik be. Előtérbe kerülhetnek:
A durumbúza terjedése az egyik leglátványosabb folyamat. A KSH szerint 15 évvel ezelőtt még nem egészen 16 ezer hektáron termesztették, 2025-ben viszont már 71 ezer hektáron. Ez több mint négyszeres növekedés.
A durum számára kedvezhet a melegebb, szárazabb nyár, amennyiben a növény fejlődésének korábbi szakaszában elegendő víz áll rendelkezésre. Emellett stabil élelmiszeripari kereslete van a tésztaiparban.
2036-ra a durumbúza területe elérheti a 80–140 ezer hektárt. Nem fogja leváltani a hagyományos búzát, de a déli és középső országrészben sokkal gyakoribbá válhat. A terjedését a feldolgozóipari igény és a megfelelő minőség elérésének biztonsága határozza majd meg.
Az árpa egyik legnagyobb előnye, hogy korán betakarítható. A legkritikusabb júliusi és augusztusi aszály már nem érinti, így a kukoricánál kiszámíthatóbb takarmányforrás lehet.
2025-ben az árpa vetésterülete körülbelül 298 ezer hektár volt, amellyel továbbra is a jelentős gabonafélék közé tartozott.
2036-ra az árpa területe 300–400 ezer hektárra nőhet, miközben az őszi árpa aránya tovább emelkedhet a tavaszi árpával szemben.
Az állattenyésztésben részben helyettesítheti a kukoricát, bár energiatartalma és felhasználása nem teljesen azonos. Előnye viszont, hogy a betakarítása után másodvetésű takarmánynövény vagy talajtakaró keverék is kerülhet a területre.
A repce területének csökkenése már évek óta zajló folyamat. A KSH adatai szerint a repce betakarított területe 2018-ban még több mint 330 ezer hektár volt. Ez 2023-ra körülbelül 189 ezer, 2024-re 172 ezer, 2025-re pedig mintegy 143 ezer hektárra csökkent. Hét év alatt tehát a repceterület több mint a felével esett vissza.
A repcének már az augusztus végi és szeptemberi keléshez is nedves magágyra van szüksége. A száraz őszi időjárás miatt sok esetben már a vetés vagy a kelés sikere is bizonytalanná válik. Az enyhe telek emellett kedveznek több kártevő áttelelésének.
2036-ra a repce országos területe akár 70–130 ezer hektárra csökkenhet.
A növény elsősorban Nyugat- és Észak-Magyarország jobb adottságú területein maradhat versenyképes. Az Alföld szárazabb részein viszont egyre inkább alkalmi kultúrává válhat: csak akkor vetik majd, ha az augusztusi és szeptemberi csapadékviszonyok kedvezőek.
A szója mellett több érv is szól. Magyarország és az Európai Unió érdekelt az importált fehérjetakarmányok részleges kiváltásában, a szója pedig magas értékű élelmiszer- és takarmányipari alapanyag.
2023-ban Magyarországon megközelítőleg 60 ezer hektáron termesztettek szóját. A többi szemes fehérjenövény – például a takarmányborsó, a lóbab és a csillagfürt – együttes területe ennél jóval kisebb volt.
A szója azonban nem valódi sivatagi növény. A virágzás és hüvelyképzés időszakában érzékeny a vízhiányra, ezért az Alföld legszárazabb részein öntözés nélkül komoly kockázatot jelenthet.
2036-ra a szója területe 80–140 ezer hektárra nőhet. Elsősorban Nyugat-Magyarországon, a Dél-Dunántúlon, valamint jó vízgazdálkodású és öntözhető területeken terjedhet. A növekedéshez több hazai feldolgozókapacitásra, biztos felvásárlásra és megfelelő fajtákra lesz szükség.
A fehérjenövények szerepét nemcsak a klímaváltozás, hanem a műtrágyaárak és az importfüggőség csökkentésének igénye is erősítheti.
A pillangós növények nitrogént kötnek meg, ezért javíthatják a vetésforgót és csökkenthetik a következő kultúra műtrágyaigényét. A takarmányborsó viszonylag korán fejlődik, így részben elkerülheti a legsúlyosabb nyári aszályt.
2036-ra ezek a növények együttesen több tízezer hektárral növelhetik területüket, de valószínűleg továbbra sem lesznek vezető szántóföldi kultúrák. Terjedésük legnagyobb akadálya a hektikus felvásárlási piac és az egyenetlen termésbiztonság lehet.
A köles Magyarországon hagyományos, de jelenleg kis területű növény. Rövid tenyészideje és jó szárazságtűrése miatt azonban egyre értékesebb lehet.
Használható élelmiszerként, madáreleségként, takarmányként, illetve bizonyos esetekben késői vagy másodvetésként is. Az egészségtudatos és gluténmentes élelmiszerek piaca szintén segítheti a terjedését.
2036-ban valószínűleg még nem lesz százezres hektárszámú növény, de területe a jelenlegi többszörösére nőhet. Különösen a gyengébb adottságú, szárazabb táblákon jelenhet meg, ahol a kukorica már túl nagy pénzügyi kockázatot jelent.
A lucerna mélyre hatoló gyökérzete miatt képes a talaj alsóbb rétegeinek nedvességét is hasznosítani. Több éven át a területen marad, védi a talajt, javítja annak szerkezetét és nitrogénnel gazdagítja.
Ugyanakkor a lucerna sem sérthetetlen: a tartós, többéves aszály az állományokat is megritkíthatja. Leginkább ott terjedhet, ahol helyben van szarvasmarha-, juh- vagy egyéb állattartás, illetve biztos szénapiac.
2036-ban a lucerna és más évelő pillangós takarmánynövények szerepe mérsékelten nőhet, különösen azokon a gazdaságokon belül, amelyek a talaj vízmegtartó képességét is javítani szeretnék.
Gyakran felmerül, hogy a melegebb magyar éghajlaton tömegesen elterjedhet a mediterrán vagy szubtrópusi kultúrák valamelyike.
Kísérleti és kisebb kereskedelmi területen valóban gyakoribbá válhat például:
Az azonban nem valószínű, hogy 2036-ra ezek bármelyike több százezer hektáros főnövénnyé válik. A termesztéstechnológia mellett ugyanis tárolásra, feldolgozásra, kereskedőkre és stabil felvevőpiacra is szükség van.
A mezőgazdaság nemcsak azt termeli, ami biológiailag megterem, hanem azt is, amit kiszámíthatóan el lehet adni.
A legvalószínűbb változás nem az lesz, hogy egy új növény teljesen leváltja a kukoricát. Inkább több kultúra osztozik majd a felszabaduló területen.
A jelenlegi folyamatok alapján 2036-ra az alábbi irányok valószínűek:
Ezek nem hivatalos területi előrejelzések, hanem a jelenlegi folyamatokra épülő becslések. Az egyes évek között továbbra is nagy ingadozások lehetnek az árak, a támogatások és az előző év időjárása miatt.
2036-ban valószínűleg már kevésbé lehet egységes magyar vetésszerkezetről beszélni.
A Dél-Alföldön és a középső országrész szárazabb területein várhatóan csökken a kukorica és a repce szerepe. Nőhet a cirok, a napraforgó, az őszi árpa, a köles és más rövid tenyészidejű növények területe.
A Dunántúl csapadékosabb nyugati és délnyugati részén továbbra is jelentős maradhat a kukorica, a búza, a szója és bizonyos területeken a repce.
Észak-Magyarországon az őszi gabonák, a napraforgó és a repce egy része maradhat meghatározó, bár a domborzat, a talajtípus és a csapadék helyi eltérései miatt itt is nagy különbségek alakulhatnak ki.
2036-ban a sikeres gazda valószínűleg nem egyszerűen azt kérdezi majd, melyik növény adja a legnagyobb termést ideális időjárásban. Sokkal fontosabb kérdés lesz az, hogy melyik növény hoz elfogadható eredményt tízből nyolc évben?
A maximális termés helyett a termésbiztonság, a hektáronként kockáztatott költség és a talajban megőrzött víz válik döntővé. Ez kisebb kukoricaterületet, több őszi vetésű növényt, növekvő ciroktermesztést és változatosabb vetésforgót hozhat.
A magyar szántóföld 2036-ban tehát várhatóan továbbra is búzából, kukoricából, napraforgóból és árpából áll majd. Csak éppen más arányban, más fajtákkal és jóval több olyan növénnyel, amelyet ma még alternatív kultúrának nevezünk.
A leghatékonyabb módszer vadkár ellen: akár 90%-kal csökkentheti a vad- és madárkárt. Azonnali eredmények, pénz visszafizetési garancia.
Válaszolj 8 kérdésre és máris összeállítjuk személyreszabott villanypásztor rendszeredet!
Nézd meg a térképen, hogy ki használ Vadalarm terméket vagy termékeket. Európa szerte népszerűek a termékeink. Nálunk a minőségre épül a közösség! Tartozz te is a minőséget kedvelő felhasználók körébe, válaszd a Vadalarm márkát!
