Az agancstőrothadás nyomában

A magyar erdőkben egyre több dámszarvas, őz és gímszarvas szenved egy rejtélyes kórtól, amely komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A betegség tünetei közé tartoznak a gennyes, deformált agancsok, a szaporodási zavarok és különböző szervi problémák. Mivel hatékony gyógymódot még nem találtak ellene, a kór egyre nagyobb kihívást jelent a vadgazdálkodásban.

A barcogás árnyékában

A dámszarvasok életében az ősz a párzás időszaka, amikor a bikák a legjobb barcogóhelyekért küzdenek meg. Ekkor dől el, melyikük gyűjthet maga köré több tehenet. Az október közepe és november eleje közé eső barcogási időszak azonban egyre gyakrabban fonódik össze a betegség jeleinek megfigyelésével, hiszen a kóros elváltozások már a szaporodás sikerességét is befolyásolhatják.

Az agancstőrothadás története és tünetei

A vadászok először mintegy 25 évvel ezelőtt, Tolna és Somogy megyében figyeltek fel az agancsok furcsa deformálódására és a gennyes váladékozásra. Kezdetben kuriózumként tekintettek rá, de hamar világossá vált: a jelenség komoly gazdasági és ökológiai következményekkel jár. A köznyelvben agancstőrothadásként emlegetett kór mára jelentős károkat okoz a vadgazdálkodóknak, mivel a trófeák értékét csökkenti, és az állatok egészségét is súlyosan veszélyezteti.

A gyanú a mikotoxinokra terelődött

Bár kezdetben baktériumfertőzésre gyanakodtak, a vizsgálatok ezt kizárták. Az elmúlt évek kutatásai egyre inkább arra utalnak, hogy több mikotoxin együttes hatása állhat a háttérben. Ezek a gombák által termelt mérgező anyagok immunszupressziót idézhetnek elő, amely:

• károsítja a májat és a vesét,

• gyulladásokat okoz a herékben,

• hormonális zavarokat idéz elő,

• roncsolja a csont-hám kapcsolatot.

Ez vezethet az agancs deformálódásához és a szaporodási zavarokhoz is.

Mikotoxinok a természetben

A közelmúltban hazai kutatók hét magyar erdőből származó dámszarvasok szerveiből is kimutattak különböző mikotoxinokat. Aggasztó fejlemény, hogy ezek már nemcsak a takarmánynövényekben (kukorica, szója, napraforgó), hanem a vadon élő növényekben - például a mogyorófélékben és a tölgy makktermésében - is jelen vannak. Ez azt jelenti, hogy a szarvasok a természetes táplálkozás során is találkoznak a mérgekkel.

Mit tehetünk?

A betegség okainak feltárása még folyamatban van, de a szakértők szerint kulcskérdés a takarmányozás és a tárolás hibáinak kiküszöbölése, hiszen ezek is hozzájárulhatnak a toxinok megjelenéséhez. Emellett szükséges a folyamatos monitoring és a kutatások támogatása, hogy a vadgazdálkodás felkészüljön a betegség hosszú távú kezelésére.