
Az új agrárminiszter Facebook bejegyzésében jelentette be, hogy a jégkármérséklő rendszer felülvizsgálatát tervezik. Az emberek sokszor félnek a változástól, elég csak az önvezető autókra, az elektromos autókra, a humanoid robotokra, de akár a bolti önkasszákra gondolni. Egy politikai átrendeződés pedig sokszor lehetővé teszi, hogy az olyan tabu témákat is kinyissuk, amiket korábban nem mertünk volna.
Ezért alapvetően minden rendszer felülvizsgálata üdvözölendő, de nem szabad hagyni, hogy a lakosság szubjektív benyomása elnyomja a szakértők véleményét és a tudományos megalapozottságot. Gondoljunk csak bele, mi történne az adórendszerrel, ha az átlagpolgár mondaná meg, hogyan kelljen adóznia: hamar összeomlana. De mielőtt véleményt formálnánk, nézzük meg, mit mond a tudomány, és egyáltalán ismerjük meg a rendszer működését!
Az Országos jégkármérséklő rendszer Magyarország teljes területét lefedő védekezési hálózat, amelynek célja a mezőgazdasági és anyagi jégkárok mérséklése. A rendszer 2018 óta működik országos kapacitással, jellemzően május 1. és szeptember 30. között. Felépítését 986 talajgenerátor adja, ezek közül 222 automata, 764 pedig emberi közreműködéssel működtetett berendezés. A generátorok nagyjából 10 kilométeres térközökkel helyezkednek el, működtetésüket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara koordinálja.
A rendszer működése az ezüst-jodidos felhőmagvasításon alapul. Amikor a meteorológiai előrejelzések jégveszélyes zivatarok kialakulását jelzik, a talajgenerátorok acetonos ezüst-jodid oldatot párologtatnak a légkörbe. Az anyag a feláramlásokkal a felhők magasabb rétegeibe jut, ahol mesterséges jégképző magként viselkedik. Ennek hatására a felhőben a természetesnél több, de kisebb jégszem alakulhat ki. A kisebb jégszemek nagyobb eséllyel elolvadnak földet érés előtt, vagy ha mégis lehullanak, jellemzően kisebb kárt okoznak a növényállományban, épületekben és egyéb vagyontárgyakban.
Fontos, hogy a rendszer nem a zivatarok megszüntetésére vagy a csapadék elterelésére szolgál. A cél nem az, hogy ne legyen csapadék, hanem hogy a már kialakuló jégveszélyes felhőkben a jégképződés módja változzon meg. Emiatt a jégkármérséklés hatása elsősorban a jégszemek méretére és kárpotenciáljára irányul, nem pedig a felhők kialakulására vagy a lehulló csapadék mennyiségének szabályozására.
A JÉGER és az aszály közötti kapcsolat kérdése az elmúlt években egyre gyakrabban került a szakmai és társadalmi viták középpontjába. Míg egyes vélemények szerint a rendszer hozzájárulhat a csapadék csökkenéséhez, a meteorológiai és felhőfizikai ismeretek alapján a rendszer kizárólag a zivatarfelhőkben kialakuló jégszemek méretét befolyásolja. Az ezüst-jodid részecskék a felhőkben jégképző magként működnek, elősegítve sok kisebb jégszem kialakulását a nagyobb, jelentős károkat okozó jégdarabok helyett. A rendszer működési elve alapján nem képes befolyásolni a csapadékképződés nagy léptékű folyamatait, a felhők kialakulását vagy a lehulló csapadék összmennyiségét.
A rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt évek aszályos időszakai éppen a jégkármérséklő rendszer működési idejének csökkenésével jártak együtt. A szárazabb időjárás miatt kevesebb olyan zivatarfelhő alakult ki, amely indokolta volna a generátorok üzemeltetését, így a rendszer kihasználtsága jelentősen visszaesett. Ez arra utal, hogy a JÉGER nem okozója, hanem inkább következménye az időjárási szélsőségeknek: a kevesebb csapadék és a ritkább zivatartevékenység miatt kevesebb alkalommal van szükség jégkármérséklési beavatkozásra. A rendszer elsődleges szerepe továbbra is a jégeső okozta mezőgazdasági és anyagi károk mérséklése, miközben az aszály kialakulását és mértékét alapvetően a légköri és éghajlati folyamatok határozzák meg.
Persze sokan összekötik ezeket a folyamatokat, és erős ok-okozati kapcsolatokat feltételezni ott, ahol valójában nincsenek. Az viszonylag egyértelmű, hogy ha például meleg a nyár, akkor több fagylalt fogy. De az átlaghőmérséklet és a csapadékmennyiség közötti kapcsolat már jóval bonyolultabb kérdés, hiszen egy globális rendszer mindkettő. De nem hibáztathatunk senkit: az emberi elme így működik. Hajlamosak vagyunk a Marson készült fotókba arcokat belelátni, a felhőkbe pedig állatok körvonalát. És bizony szeretünk szubjektív benyomásainkat túláltalánosítva olyan helyekre is összefüggéseket látni, ahol nincsenek. Jelenleg ugyanis nincs olyan kutatás, ami alátámasztaná, hogy a magyarországi aszályt okozná (vagy egyáltalán csak fokozná) a jégkármérséklő rendszer működése.
Végezetül álljon itt egy kép Magyarország éves csapadékmennyiségéről a Hungaromet adatbázisából, és egy búcsúkérdés: meg tudod-e mondani a grafikonra ránézve, hogy mikor kapcsolták be a JÉGER-t? Mert ha ez okozza az aszályt, akkor nyilvánvalóan egy durva törést kellene látni a bekapcsolás napjától, nem? :)
