Ügyfélszolgálatunk és a kiszállítás szünetel. Keddtől folytatjuk a munkát, de a torlódások miatt előfordulhatnak késések.

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár nemrég tette közzé a legfrissebb statisztikákat a hazai vadállományról. Az adatok alapján pontos képet kaphatunk arról, hogy a vaddisznók, gímszarvasok, dámszarvasok, muflonok, mezei nyulak, üregi nyulak és őzek állománya hogyan alakult az idei vadászidényben, és milyen eredményeket hozott a vadgazdálkodás.
Noha a jelentés elsősorban az elejtett vadak számára összpontosít, természetesen bőségesen tartalmaz adatokat arra vonatkozóan is, hogy mekkora Magyarország becsült populációja az egyes fajok esetében. És mivel egy több évtizedre visszatekintő adatrengeteg van már ebben az adattárban, komoly összefüggéseket fedezhetünk fel az egyes állatok esetében az életkörülményeik megváltozása és a populációjuk nagysága között.
Kezdjük máris az egyik legnagyobb veszélyben lévő állatfajjal. Noha attól egyáltalán nem kell tartani, hogy a kihalás szélére sodródnának, a vaddisznók hazai állományán egyérteműen nyomot hagyott a már évek óta tomboló afrikai sertéspestis. Fontos azonban megjegyezni, hogy míg 118185 egyedet lőttek ki a 2024-25-ös vadászidényben, addig mindössze csak 1547 elhullás volt tapasztalható. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a járvány már túl van a csúcsán, hiszen a 2013-as 120 ezerről 2025 tavaszára 43 ezerre csökkent a becsült populáció. Noha a vaddisznók továbbra is fogyóban vannak, már nem olyan drasztikus tempóban, mint pár évvel ezelőtt.
Az őzek létszáma 2025 tavaszán nagyjából 344 ezer példány volt, ami hibahatáron belüli eltérést mutat az előző évihez képest. A 2024-25-ös vadászati évben 95674 példányt lőttek ki, amely 9,78%-os csökkenést jelent az előző évihez képest. Noha ez jelentős visszaesésnek tűnik, az igazság az, hogy az elmúlt 10 évben volt kiemelkedően magas inkább ez a szám.
A gímszarvas állományt 2025 tavaszán 120 ezresre becsülték. Ez a szám jelentős csökkenést mutat az előző évi adatokhoz képest (128 ezer), ám érdekes tény, hogy az 1960-as években becsült állománynak ez is mintegy négyszerese. Jelenleg a gímszarvas populáció a becslések szerint az eltartóképesség feletti méretű, nagyjából másfélszerese az ideálisnak. A dámszarvasok számai nagyjából minden szempontból a gímszarvasok felét produkálják.
Noha a muflon populáció számosságát tekintve jóval szerényebb a szarvasokénál, mindenképpen érdemes külön is megemlíteni őket. Ebből az állatból 2025 tavaszán nagyjából 12 ezer példány élt országunkban, melyek nagyja az északi megyékre és Veszprémre koncentrálódik.
Noha az ún. apróvadak száma általában fogy vagy stagnál, a mezei nyulaknak erről senki sem szólt. Létszámuk a 2018-as 400 ezerről látványosan, jelentősen 500 ezer fölé jutott. Ennek hátterében a ragadozók számának, és a vaddisznóállománynak a csökkenése állhat, de feltételezhető a mezei nyúl megváltozott élőhelyi körülményekhez való hosszú távú alkalmazkodása is .
Érdekes adat, hogy jelentősen megugrott a mosómedvék kilőtt mennyisége. Noha még így is egy elég kicsi számról beszélhetünk (44), ám a szakértők szerint ez azt vetítheti előre, hogy ez az invazív faj kezd megtelepedni hazánkban. Egy másik érdekes szereplő, az aranysakál becsült állománya viszont nem lépte át a 20 ezres határt, sőt, lehet, hogy már nem is fogja. Úgy tűnik, mintha a populáció egy gyors felívelés után beállt volna egy egyensúlyi szintre.
Alapvetően, ha anyagi oldalról közelítjük a kérdést, akkor mindenképp megállapítható, hogy maga a vadgazdálkodási ágazat profitábilis, nagyságrendileg 2 milliárd forintos eredménnyel zárt a szezont. Persze ha ezt a 2021-es vadászati világkiállítás költségeihez hasonlítjuk (17 milliárd forint), akkor máris más kontextusba kerül ez az összeg. De ezt most tegyük félre, és ne tekintsünk úgy tekintsünk a vadászatra, mintha az egy drága hobbi lenne, hanem mint egy ökológiai tevékenységre, aminek elsődleges feladata a természetben a vadak populációs egyensúlyának fenntartása.
Ez vajon sikerült-e? Ha szintén Országos Vadgazdálkodási Adattár adataiból indulunk ki, akkor erre a kérdésre viszonylag egyszerű a válasz. Míg őzből és vaddisznóból a fenntarthatóként megjelölt szint környékén mozog a populáció, addig a muflon, gímszarvas, és dámszarvas populációja évtizedek óta bőven az eltarthótó szint felett van. Az aranysakál populációt viszont sikerült kordában tartani. Az eredmények így hát mindenképp hagynak még maguk után kívánni valót.
De ha te nem szeretnél arra várni, hogy a vadászok oldják meg a problémát, és magad tennél érte, hogy távol maradjanak a vadak területeidtől, akkor válassz csúcstechnológiás akusztikus vadriasztóink vagy villanypásztoraink közül egy neked való darabot!