Nem az olaj a legnagyobb gond a Hormuzi szorosnál

Nem szégyen bevallani, hogy a közelmúltban valószínűleg nagyon sokan nagyon gyorsan pótoltuk hiányos földrajzi ismereteinket a Hormuzi-szoros hollétével kapcsolatban. 2026 tavaszán a Hormuzi-szoros körüli feszültségre sokan elsősorban olajpiaci történetként tekintenek. Ez érthető: a világ olaj- és gázellátásának nagyjából 20 százaléka ezen a tengeri átjárón halad át, 2023 első felében pedig napi körülbelül 20 millió hordó olaj ment keresztül rajta. Csakhogy a mezőgazdaság szemszögéből nem feltétlenül a nyersolaj a legérzékenyebb pont, hanem a műtrágya és a műtrágyagyártás alapanyagai.

A tavaszi időzítés különösen rossz. Márciusban–áprilisban a gazdák számára nem elméleti kérdés, hogy mi történik a tengeri útvonalakon, hanem közvetlen költség- és ellátási probléma: ekkor zajlanak a tavaszi munkák, amikor a műtrágya rendelkezésre állása és ára közvetlenül befolyásolja a vetést, a fejtrágyázást és végső soron a várható hozamot. Erre hívta fel a figyelmet 2026 márciusában a magyar agrárminiszter is.

A legfontosabb szám talán az, hogy a globális tengeri nitrogénműtrágya-kereskedelem közel egynegyede a Hormuzi-szoroson halad át. Különösen érzékeny a karbamidpiac: évente mintegy 55–60 millió tonna karbamid cserél gazdát tengeri úton, és ennek 40–50 százaléka közel-keleti eredetű. A Közel-Kelet évente körülbelül 20 millió tonna karbamidot szállít a világpiacra, ami a globális tengeri karbamid-kereskedelem 35 százaléka; ennek nagyjából negyedét Irán adja. Vagyis egy tartós fennakadás nem egy szűk regionális problémát, hanem a világ egyik legfontosabb nitrogénműtrágya-folyosójának sérülését jelentené.

Ez már 2026 márciusának elején látszott az árakban. A CRU Group adatai szerint a karbamid tonnánkénti ára 485 dollárról 550 dollárra emelkedett, ami rövid idő alatt mintegy 13 százalékos ugrás. Az egyiptomi granulált karbamid ára további 60 dollárral nőtt, a New Orleans-i piacon pedig 606 dollárig ment fel az ár, 77 dolláros emelkedéssel. Ezek nem puszta tőzsdei számok: azt mutatják, hogy a mezőgazdaság egyik alapinputjánál már egy részleges zavar is azonnal beárazódik.

Az importfüggő országok kitettsége különösen nagy. Az Egyesült Államok 2025-ben karbamidimportjának 28 százalékát a Közel-Keletről szerezte be. Július és február között 2,35 millió tonna érkezett onnan, ami éves alapon 5 százalékos növekedés volt. Ha egy ekkora piac ilyen arányban támaszkodik a térségre, akkor könnyen belátható, hogy a kisebb, sérülékenyebb agrárpiacok még nehezebben tudják kivédeni a kiesést.

A gond ráadásul nem áll meg a karbamidnál. Egy Erste-elemzés szerint a műtrágyák és a műtrágyagyártáshoz szükséges alapanyagok – köztük a kénsav, ammónia, karbamid, foszfor és kálium-karbonát – esetében jellemzően 10-30 százalékos a Hormuzi-szoroshoz köthető részesedés. Ez azért fontos, mert a mezőgazdaság nem egyetlen termékből él: ha több input egyszerre drágul vagy akad el, a hatás összeadódik. Nemcsak a nitrogénoldal sérülhet, hanem a foszforalapú termékek gyártása is.

Itt jön képbe a kén, amely laikusok számára távolinak tűnhet a földektől, ám valójában viszont kulcsfontosságú. A kénből készül a kénsav, a kénsav pedig a foszfátműtrágya-előállítás egyik alapja. Katar és az Egyesült Arab Emírségek jelentős kénexportőrök, és a világ kénsavtermelésének nagy része valamilyen módon ezekre a szállítmányokra épül. Ha a Hormuzi-szoros zárva van, a kénexport visszaesik, ez pedig újabb nyomást helyez a műtrágyaiparra és ezen keresztül az élelmiszerárakra.

A magyar és európai mezőgazdaság szempontjából van még egy kényes pont. A Világgazdaság szerint a közel-keleti válság mellett az uniós vámpolitika is szűkíti a mozgásteret: a Bizottság ugyan javaslatot tett a megemelt vámtarifák ideiglenes 6,5 százalékról 0 százalékra csökkentésére, de ez nem vonatkozik az orosz és a fehérorosz műtrágyaimportra. Közben Fehéroroszország a világ egyik jelentős műtrágya-előállítója, különösen a foszfor- és káliumalapú termékeknél, amelyekből Magyarországon nincs hazai gyártás. Ez azt jelenti, hogy amikor a déli útvonal bizonytalanná válik, az északi-keleti pótlás sem feltétlenül könnyen hozzáférhető.

A mezőgazdasági következmény ezért nem csak annyi, hogy drágább lesz a műtrágya. Sok gazdálkodó ilyenkor egyszerűen visszavesz a dózisokból. Ennek a második körös hatása már a termésben jelenik meg. Egy korábbi világbanki elemzés szerint a műtrágyaárak 10 százalékos emelkedése globálisan akár 1–2 százalékkal is csökkentheti a gabonatermelést. Ez első olvasásra nem tűnik drámainak, de globális gabonapiacon már 1-2 százalékos visszaesés is komoly árhatást tud okozni, különösen akkor, ha egyszerre több régióban jelentkezik inputszűke.

A leginkább sérülékenyek nem feltétlenül a legnagyobb gazdaságok. Az ENSZ figyelmeztetést adott ki arról, hogy a műtrágya és az olaj drágulása különösen súlyosan ütheti meg azokat a szegényebb országokat, amelyek viszonylag kis műtrágyaigényük nagy részét a térségből fedezték. Ez azért fontos, mert a Hormuzi-szoros ügye így nemcsak költségkérdés, hanem élelmezésbiztonsági kérdés is.

Összességében 2026 tavaszán a Hormuzi-szoros mezőgazdasági jelentősége három számban foglalható össze. Az első: a globális tengeri nitrogénműtrágya-kereskedelem közel 25 százaléka itt halad át. A második: a tengeri karbamidkereskedelem évi 55–60 millió tonnás piac, amelynek 40–50 százaléka közel-keleti eredetű, maga a térség pedig 20 millió tonnát, vagyis a forgalom 35 százalékát adja. A harmadik: már a részleges zavar is elég volt ahhoz, hogy a karbamid ára 485 dollárról 550 dollárra, vagyis 13 százalékkal ugorjon meg. Ezek alapján a Hormuzi-szoros lezárása nem mellékszál az agráriumban, hanem közvetlen termelési, hozam- és élelmiszerár-kockázat.

A legfőbb tanulság, amit gazdálkodóként levonhatunk, az az, hogy mára egyértelmű, hogy az elmúlt évtizedek biztonságának örökre vége: nem vehetjük készpénznek azt sem, hogy a műtrágya tavasszal rendelkezésre fog állni. Egyet tehetünk: ha van műtrágyánk, ha nincs, megbecsüljük és vigyázunk arra, amink van, ami megterem. Ebben segítünk neked az állatbarát vadkármegelőzési megoldásainkkal. Kész szerencse, hogy nem benzinnel, hanem napelemmel hajtjuk a vadriasztókat, nem?