10 érdekesség az állatok hallásáról

Az állatok hallása sokkal változatosabb, mint elsőre gondolnánk. Van, aki ultrahangokkal tájékozódik, más a földön terjedő rezgéseket érzékeli, és akad olyan rovar is, amelynek nem a fején, hanem a lábán található a füle. Nézzünk tíz különleges példát a természetből.

1. A denevérek hanggal „látnak” a sötétben

Az ultrahang egyik népszerű megjelenésével, a denevérek hallásával mi is több írásunkban foglalkoztunk már. A denevérek ún. echolokációt használnak: ultrahangos jeleket bocsátanak ki, majd a visszaverődő hangokból állapítják meg, hol vannak a tárgyak, rovarok vagy akadályok. Ez olyan, mintha hangból építenének térképet maguk köré, így teljes sötétségben is képesek vadászni.

2. A nagy viaszmoly extrém magas ultrahangokat is érzékel

A nagy viaszmoly az állatvilág egyik legkülönlegesebb hallású élőlénye. Olyan magas frekvenciájú ultrahangokat is érzékelhet, amelyek messze meghaladják az emberi hallás felső határát. Ez valószínűleg azért alakult ki, mert a molyoknak időben észlelniük kell a rájuk vadászó denevérek ultrahangos jeleit.

3. A gyöngybagoly hallás alapján is pontosan céloz

A gyöngybagoly fülei nem teljesen szimmetrikusan helyezkednek el a fején, ezért a hangok apró idő- és erősségkülönbségeiből rendkívül pontosan meg tudja határozni a zsákmány helyét. Egy egér zörgése alapján akkor is lecsaphat, ha azt nem látja, például ha sötét van, vagy az egér növényzet alatt rejtőzik.

4. Az elefántok mély, ember számára alig hallható hangokkal kommunikálnak

Az elefántok nagyon alacsony frekvenciájú hangokat, úgynevezett infrahangokat is használnak. Ezek a mély rezgések messzire terjedhetnek, így az elefántok nagy távolságból is kapcsolatban maradhatnak egymással. Számukra a hallás nemcsak közeli hangokat, hanem távoli üzeneteket is jelent, akár 10-20 km távolságból.

5. A delfinek víz alatt használják a visszhangokat

A delfinek szintén echolokációval tájékozódnak, de nem levegőben, hanem víz alatt. Kattogó hangokat adnak ki, majd a visszhang alapján következtetnek a környezetükre, a halak helyére, méretére és mozgására. Ez különösen hasznos a zavaros vagy sötét vízben.

6. A tücsöknek a lábán van a füle

A tücskök egyik legmeglepőbb tulajdonsága, hogy hallószervük az elülső lábukon található. A hímek ciripeléssel hívják a nőstényeket, a nőstények pedig ezek alapján találják meg őket. A tücsök tehát a szárnyával zenél, de a lábával hallgatja a világot.

7. A szúnyogok a csápjukkal érzékelik a hangokat

A szúnyogoknál a hallás központja a csáp. A hím szúnyog tollas csápja érzékeli a nőstény szárnycsapásának finom rezgéseit, amelyeket a csáp tövében lévő Johnston-féle szerv dolgoz fel. A szúnyogok nem ultrahangokra specializálódtak, hanem a párkereséshez fontos alacsony frekvenciájú rezgésekre.

8. A hangyák inkább rezgéseket éreznek, mint hangokat hallanak

A hangyáknak nincs olyan fülük, mint az embernek. Számukra a világ nagy része kémiai jelekből és felületi rezgésekből áll. Egyes hangyák testrészeik összedörzsölésével keltenek rezgéseket, amelyeket társaik a talajon, növényeken vagy a fészek anyagán keresztül érzékelhetnek.

9. A macskák sokkal magasabb hangokat hallanak, mint az emberek

A macskák hallása rendkívül érzékeny, különösen a magas frekvenciákra. Hallásuk akár 80-85 kHz-ig is terjedhet. Ez jól jön vadászat közben, mert az apró rágcsálók sok magas hangot adnak ki. Ami az ember számára már néma vagy alig érzékelhető, az egy macskának még fontos információ lehet.

10. Nincs egyetlen győztes, akinek a legjob lenne a hallása

Az állatok hallását nem lehet egyetlen rangsorba tenni, mert minden faj másra specializálódott. A nagy viaszmoly az ultrahangokban kiemelkedő, a gyöngybagoly a hangirány meghatározásában, az elefánt a mély hangok érzékelésében, a denevér és a delfin pedig az echolokációban. A természetben a hallás nem egyforma képesség, hanem mindig az adott állat életmódjához igazodó túlélési eszköz.