Hogyan hallanak a rovarok?

Ha az ember hallásra gondol, szinte biztosan fület képzel maga elé: fülkagylót, dobhártyát, belső fület. A rovarok világa azonban egészen más logika szerint működik. Az ő fülük nem feltétlenül a fejükön van, sőt sokszor nem is hasonlít fülre. Egy rovar hallhat a csápjával, a lábával, a potrohán lévő apró hártyával, vagy akár úgy, hogy nem is a levegő hanghullámait, hanem a talajban, levélben, fában vagy fészekanyagban futó rezgéseket érzékeli. És ebből egyenesen következik is a kérdés, amit már jó sokan feltettetek nekünk: vajon hallják az ultrahangot?

A rovarhallás egyik legizgalmasabb sajátossága, hogy többféle hallásérzékelés alakult ki egymástól függetlenül. Vannak rovarok, amelyeknek dobhártyaszerű, úgynevezett timpanális szerveik vannak. Ezek a levegőben terjedő hanghullámokra rezegnek. Másoknál a csáp tövénél található Johnston-féle szerv érzékeli a csáp apró elmozdulásait. Megint más fajok a lábukban lévő rezgésérzékelő szervekkel fogják fel a környezet rezdüléseit. Ez azt jelenti, hogy a rovarok számára a hang nem mindig hallható zaj, hanem sokszor inkább finom mozgás, nyomásváltozás vagy felületi vibráció.

Hogyan hallanak a szúnyogok?

A szúnyogok hallása különösen látványos példa arra, hogy a rovarok mennyire másképp érzékelik a világot. A hím szúnyogok tollas csápjai érzékenyen reagálnak a nőstények szárnycsapásának hangjára. A csáp rezgését a Johnston-féle szerv érzékeli, amely a csáp tövében helyezkedik el. Ez a rendszer nem arra való, hogy a szúnyog messziről meghalljon bármit, hanem arra, hogy közelről felismerje és bemérje a párzáshoz fontos repülési hangokat. A kutatások szerint a hím szúnyogok a nőstények repülési hangját antennájuk elhajlásain keresztül érzékelik, a Johnston-féle szerv pedig a rovarvilág egyik legösszetettebb mechanoszenzoros hallószerve.

A szúnyogok tehát elsősorban egymást hallják csak. Az általuk kibocsátott hangok frekvenciatartománya jellemzően néhány száz Hz körül vannak. Például Culex pipiens hímeknél különböző hallóneuron-csoportokat találtak kb. 85–470 Hz közötti hangolással, az Aedes aegypti vizsgálatokban pedig gyakran 150–350 Hz, illetve kb. 200–400 Hz körüli érzékenységről írnak. Ez pedig nagyon messze van az ultrahangtól, tehát a szúnyogok nem hallják az ultrahangot.

Bezzeg az élesfülű molyok!

A molyok hallása egy másik evolúciós történetet mesél el: itt a főszereplő gyakran a denevér. Sok éjjeli lepke és moly azért érzékeny az ultrahangra, mert a denevérek ultrahangos echolokációval vadásznak rájuk. A moly füle tehát sok esetben riasztórendszer: ha meghallja a denevér közeledő vadászhangját, menekülő manőverbe kezdhet. Ez egyfajta evolúciós fegyverkezési verseny: a denevér hanggal keres, a moly pedig hang alapján próbálja elkerülni a végzetét.

Ebben a versenyben a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) egészen elképesztő rekordot tart. A kutatások szerint képes lehet közel 300 kHz-es ultrahangokat érzékelni, ami a jelenlegi ismeretek szerint az állatvilág egyik legmagasabb ismert hallási frekvenciatartománya. Összehasonlításképp: az ember hallása nagyjából 20 kHz körül véget ér. A nagy viaszmoly hallása azért is különleges, mert egy viszonylag egyszerű rovarfül képes ilyen extrém teljesítményre. Ez nem azt jelenti, hogy a moly szebben vagy gazdagabban hall, mint mi, hanem azt, hogy egészen más hangtartományra van hangolva: arra a világra, ahol a denevérek vadászhívásai mozognak. Tehát a tudomány álláspontja szerint ultrahanggal kifejezetten jó hatékonysággal vehetjük fel a harcot a molyok ellen.

Működhet az ultrahangos hangyariasztó?

A hangyák esetében a hallás szó már szinte félrevezető. Ők nem úgy hallanak, mint az emberek, és még csak nem is úgy, mint a szúnyogok vagy a molyok. A hangyák kommunikációjában a kémiai jelek, vagyis a feromonok rendkívül fontosak, de emellett a rezgéseknek is jelentős szerepük lehet. Egyes hangyák testrészeik összedörzsölésével, úgynevezett stridulációval keltenek rezgéseket vagy halk hangokat. Ezeket a jeleket a társak a talajon, növényen vagy fészekanyagon keresztül érzékelhetik. Így a hangya világa sokkal inkább rezgő felületekből áll: a hang számára nem feltétlenül a levegőben érkezik, hanem a lábai alatt fut végig. Mivel az interneten kismillió ultrahangos hangyariasztóval találkozhatsz, ezért mindenképp szeretnénk kiemelni, hogy a mi szakmai álláspontunk szerint ezek hatástalanok.

A tücsök szépen ciripel, de hogy hall?

A tücskök talán a legismertebb hangkeltő rovarok, de náluk is meglepő helyen találjuk a hallószervet. Sok tücsök nem a fején, hanem az elülső lábain viseli a dobhártyaszerű hallószerveit. A hímek ciripeléssel hívják a nőstényeket, a nőstények pedig ezek alapján találhatják meg őket. A tücsök tehát egyszerre zenész és hallgató: a szárnyával hangot kelt, a lábával pedig érzékeli a hangot. Ez különösen jó példa arra, hogy az evolúció nem ragaszkodik az ember számára megszokott megoldásokhoz. Ami nekünk fül, az egy tücsöknek lehet egy érzékeny hártya a lábon.

A tücskök hallása elsősorban tehát a ciripelés frekvenciájára van hangolva. A legtöbb mezei tücsök nagyjából 2–9 kHz közötti hangokat használ a párkeresésben, sok faj érzékenysége pedig 4–5 kHz körül a legerősebb. Vannak azonban kivételek: egyes tücsökfajok már az emberi hallás felső határához közeli vagy azon túli, 10–28 kHz-es magas hangokat is használnak.

A rovarok hallása általában

A rovarok hallása tehát nem egyetlen módszert jelent, mint az emlősöknél a füllel való hallást, hanem sok különböző megoldás gyűjteményeként érdemes tekintened rá. A szúnyog csápja a párkeresés finom műszere, a moly füle denevérriasztó, a hangya lába rezgéseket olvas, a tücsök pedig a lábán keresztül figyeli a ciripelést. A nagy viaszmoly pedig mind közül kiemelkedik azzal, hogy olyan magas ultrahangokat is érzékelhet, amelyeket az ember el sem tud képzelni hallható hangként.

A legszebb ebben az, hogy a rovarok hallása nem primitívebb az emberénél, hanem más célra készült. Nem koncerttermekre, beszédre vagy zenére hangolódott, hanem túlélésre: párkeresésre, menekülésre, tájékozódásra, társak jelzéseinek észlelésére. A rovarok világában a hang sokszor nem dallam, hanem életmentő rezdülés. És mi ebből a tanulság? Ha valaki ultrahangos rovarriasztót akar rádsózni, akkor biztos lehetsz benne, hogy a rovarok többségére nem fog működni, noha vannak kivételek (ahogy az előbb olvashattad.)

Ha neked azonban a rovarok mellett (vagy helyett) a rágcsálókkal is gyakran meggyűlik a bajod, akkor kattints ide, és ismerd meg a Vadalarm megoldásait!