Farkasok az Európai Unióban - nem egységes a helyzet

Az Európai Unióban a farkas jelenleg az élőhelyvédelmi irányelv alapján szigorúan védett faj. A Berni Egyezményhez igazodva az állományok csökkentése csak kivételes esetekben engedélyezhető, ha például a gazdák érdekeit súlyos károk érik, és nincs más megoldás. Ugyanakkor az elmúlt években erősödő vita bontakozott ki: a populációk stabilizálódásával több ország – főként a skandináv és közép-európai térségben – enyhébb szabályozást sürget. Az Európai Bizottság ezért mérlegeli a faj védelmi státuszának átsorolását fokozottan védettről egyszerűen védettre, ami lehetőséget adna a szabályozott vadászatra. A gazdák ezt támogatják, a környezetvédők azonban attól tartanak, hogy a változtatás visszaveti az elmúlt évtizedek természetvédelmi eredményeit.

Svédország – drasztikus csökkentés

Svédországban a kormány a farkasállomány jelentős apasztására készül. A 375 egyedből 170-re szeretnék csökkenteni a populációt, amihez engedélyt adtak egész falkák kilövésére. A hatóságok szerint ez szükséges a gazdák védelmében, a kritikusok szerint azonban ellentétes az uniós joggal és a Berni Egyezménnyel. Svédország példája jól mutatja, hogy a tagállamok mennyire eltérően értelmezik a „kedvező természetvédelmi helyzet” fogalmát.

Németország – szigorú védelem, növekvő feszültség

Németországban a farkas továbbra is szigorúan védett, a kormány nem kívánja csökkenteni a védelmi státuszát. Ennek ellenére a gazdák komoly károkat szenvednek el: a juhok és szarvasmarhák állományában évről évre több ezer támadást regisztrálnak. A megoldásra különféle eszközöket – többméteres villanypásztorokat, okos nyomkövetést – alkalmaznak, ám ezek nem mindenhol bizonyulnak hatékonynak.

Spanyolország és Dél-Európa – konfliktusok a legeltető állattartással

Spanyolországban az állattámadások száma 113%-kal nőtt, különösen a juhállomány sérülékeny. A kormány próbálja kompenzációval és védekezési támogatásokkal enyhíteni a gazdák terheit, de a vidéki közösségek egy része elviselhetetlennek tartja a farkaskárokat. Hasonló helyzet alakult ki Olaszország és Portugália egyes régióiban is, ahol a legeltető állattartás különösen kitett a ragadozóknak.

Magyarország – kevés egyed, de növekvő figyelem

Hazánkban a farkas szigorúan védett faj. A WWF becslései szerint mindössze 40–70 példány élhet az Északi-középhegységben, elsősorban a Börzsöny és a Bükk térségében. A faj jelenléte egyelőre nem jelent általános veszélyt, ám egyre gyakoribbak a gazdálkodói panaszok a juhok és szarvasmarhák elleni támadások miatt. Magyarországon a jogszabályi keretek nem teszik lehetővé a vadászatot, ugyanakkor az uniós viták és a szomszédos országok gyakorlatának változása hosszabb távon hazánk szabályozását is befolyásolhatja.

Közös európai kihívások

Az Európai Unióban ma mintegy 19 ezer farkas él, állományaik pedig egyre gyakrabban lépik át az országhatárokat. Ezért a tagállami különutas szabályozások helyett egyre nagyobb szükség van egységes uniós irányelvekre, egységes adatgyűjtésre és közös támogatási mechanizmusokra. A viták lényege abban áll, hogy miként lehet megőrizni a farkas fontos ökológiai szerepét, miközben kezeljük a gazdálkodók és a vidéki közösségek jogos érdekeit.

Következtetés

A farkasok vadászata Európában nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem komoly társadalmi és gazdasági dilemma is. Az állomány szabályozása rövid távon enyhítheti a gazdák gondjait, hosszabb távon viszont a tudomány szerint éppenséggel növelheti a problémákat. A jövő tehát valószínűleg a kompromisszumokról, a megelőző eszközök – például villanypásztorok, őrkutyák, ultrahangos vadriasztók – alkalmazásáról és az állam által biztosított kompenzációkról fog szólni.