Az elmúlt húsz évben egyre nagyobb számban pusztulnak a mézgyűjtő rovarok, ami nem csak hazánkban, de az egész világon egyaránt nagy fejtörést okoz a kutatók, a természetvédők, valamint a gazdák számára. A méhek számának drasztikus csökkenése veszélyezteti a mezőgazdaságot, a termelékenység fenntarthatóságát, végleges eltűnésük pedig az ökoszisztéma visszavonhatatlan felborulásához is vezethet.

De mi lehet a jelenség oka, és tehetünk-e az ellen, hogy elkerüljük a tragikus végeredményt?

Miért fontosak a méhek a mezőgazdaságban?

Ha a méhekről beszélünk, legtöbbünknek elsőként a méhészet ugrik be, mint mezőgazdasági tevékenység, valamint a méz, mint ebből származó, első számú bevételi forrás. Sokan bele sem gondolunk azonban hogy, ezek az apró rovarok milyen fontos szerepet töltenek be a természet egyensúlyának fenntartásában.

A gyümölcsfák kizárólag abban az esetben hoznak termést, ha viráguk megtermékenyül, ennek pedig elengedhetetlen előfeltétele a beporzás, mely feladat a legtöbb fajta esetében a mézgyűjtő rovarokra hárul. Mivel a méhek egyszerre gyűjtenek nektárt és pollent, így a beporzási folyamat kulcsfontosságú szereplői, létük a növénytermesztéshez gyakorlatilag elengedhetetlen. A helyzet olyannyira komoly, hogy a legfrissebb kutatások szerint létüktől az emberiség élelmiszer-termelésének nem kevesebb, mint egyharmada is függhet.

Hazánkban a tavalyi év folyamán több megyében is jellemző volt a mézgyűjtő rovarok tömeges pusztulása. A probléma azonban nem csupán Magyarországra korlátozódik, hanem egyenesen világméretű. Az Egyesült Államokban például alig két év leforgása alatt a méhcsaládok 44%-a semmisült meg, amire a legnagyobb jóindulattal is azt kell mondanunk, hogy meglehetősen aggasztó tendencia.

A tömeges pusztulás okai

A rovarokra a legnagyobb veszélyt a modern, neonikotinoid-tartalmú növényvédő szerek jelentik, melyek nem csak a minket körülvevő élővilágra, de ránk, emberekre is káros hatással lehetnek. A neonikotinoidok ugyanis a növények gyökeréig hatolva a fejlődő termésbe is beépülnek, és egyelőre nincsenek adataink azzal kapcsolatban, milyen károkat okozhatnak az élő szervezetben.

A méhekre ártalmas növényvédő szerek használatát hazánkban törvény szabályozza, és használatuk tiltottnak számít. Akadnak azonban olyan, mérsékelten veszélyes anyagok is, melyekkel a gazdák továbbra is permetezhetnek. Ezek kevésbé szigorú szabályozás alá esnek ugyan, ám kizárólag a méhek napi aktív repülése után, az esti órákban alkalmazhatók.

A növényvédő szerek használata esetén a termelőknek arra is oda kell figyelniük, hogy egyes, kevésbé káros rovarölő és gombaölő szerek együttes alkalmazása sokkal veszélyesebb lehet a mézgyűjtő rovarokra nézve, mintha azokat külön-külön alkalmaznák.

A növényvédő szerek elterjedése persze csak a jéghegy csúcsát jelenti egy világméretű probléma esetében. A mézgyűjtő rovarok pusztulásáért a klímaváltozás, a zöldterületek drasztikus csökkenése, valamint a méhekre veszélyes betegségek és élősködők elterjedése ugyanúgy felelőssé tehetők, mint az ember által használt gyom- és kártevő-irtó szerek negatív hatásai.

Nem adhatjuk fel a reményt

A szakértők szerint a probléma egyelőre végzetesnek nem nevezhető, azonban ahhoz, hogy a jelenlegi egyensúly fenntartható legyen, rendkívül fontos az emberek megfelelő tájékozottsága a beporzó rovarok mezőgazdasági jelentőségét illetően.

Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdák kezdik felismerni a helyzet súlyát, és egyre tudatosabban fordulnak az olyan növényvédő szerek felé, melyek a korábbinál kisebb fenyegetést jelentenek a méhek számára. Erre hatalmas nagy szükség is van, hiszen, ha a méhek végleg eltűnnek Magyarországról, gyakorlatilag a teljes zöldség- és gyümölcstermesztésünk úgy omlik össze, akár egy kártyavár.

Fontos továbbá a méhészet, mint szakma fennmaradásának támogatása, szorgalmazása is, hiszen a háziméh tulajdonképpen háziállat, melynek sorsa a méztermeléssel foglalkozó gazdák számától és szaktudásától is erősen függ.