Mostantól a polgármester dönthet

Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhattunk olyan hírekkel, hogy vadak jelennek meg lakott területeken: vaddisznók városrészekben, őzek kertekben, szarvasok ipari parkok közelében. Ezek az esetek nemcsak anyagi károkat okoznak, hanem valós közbiztonsági kockázatot is jelentenek. Eddig a belterületi vadászat jogilag szürkezóna volt, most azonban egy friss törvénymódosítás ezen próbál változtatni.

2025 végén ugyanis módosult a vadgazdálkodási és vadászati törvény. A változás célja nem a „szabad vadászat” bevezetése a városokban, hanem éppen ellenkezőleg, egy eddig rendezetlen jogi helyzet egyértelmű szabályozása. Nézzük meg pontosan, mi változott, és mi az, ami továbbra sem megengedett.

Mi volt a probléma a korábbi szabályozással?

A korábbi jogszabályi környezet egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy nem jelölt ki egyértelmű döntéshozót a belterületen megjelenő vadak ügyében.

• Vadászni csak vadászterületen lehetett

• A belterület nem vadászterület

• A vad viszont ott is megjelent, kárt okozott, veszélyt jelentett

Ez jogi vákuumot eredményezett:

• a vadászatra jogosult gyakran nem intézkedhetett,

• az önkormányzatnak nem volt világos felhatalmazása,

• a hatóságok csak kivételes esetekben léptek.

A gyakorlatban ez sokszor időhúzáshoz, felelősség-áthárításhoz és eszköztelenséghez vezetett. A lakosság persze legtöbb esetben a helyi vezetést, így a polgármestert tette meg minden probléma forrásává.

Mi változott?

Rövid a polgármester szerepe. Az új törvény egyik legfontosabb eleme, hogy kimondja: A belterületen kárt okozó vagy veszélyt jelentő vad eltávolításáról a polgármester dönt.

Ez nem „extra jog”, hanem egy hiányzó felelősségi szint kijelölése. A döntés továbbra sem automatikus, hanem helyi mérlegelésen alapul, figyelembe véve:

• a veszély mértékét,

• a környezet adottságait,

• a biztonságos megoldás lehetőségeit.

Kilövés a városban?

Mostantól lehetséges, de nem elsődleges megoldás. Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy az új szabályozás után „most már bárhol lehet lőni”.

Ez nem igaz.

A törvény nem engedélyezi, hogy:

• magánszemély vadkilövést kezdeményezzen,

• vadász „csak úgy” belépjen egy udvarba,

• a belterületi vadkilövés általános gyakorlattá váljon.

Kilövés kizárólag akkor történhet, ha:

1. a vad bizonyíthatóan kárt okoz vagy közvetlen veszélyt jelent,

2. a polgármester kifejezetten elrendeli az eltávolítást,

3. nincs biztonságosabb megoldás (pl. befogás),

4. azt kijelölt, tapasztalt vadász végzi,

5. szigorú biztonsági és technikai feltételek mellett.

Ez kivételes intézkedés, és továbbra sem ez lesz az elsődleges megoldás.

Befogás vagy kilövés?

Ebből viszont következik is, hogy valami alapján mégis csak meg kellene hoznia a döntést a polgármesternek és az őt segítő szakembereknek. A döntés nem a vadász egyéni belátásán múlik, hanem szakmai és hatósági mérlegelés eredménye.

A legfontosabb szempontok:

• a vad viselkedése
  (agresszív-e, támadó, betegséget hordozhat-e)

• a környezet
  (sűrű beépítés, játszótér, iskola, forgalmas út közelsége)

• a kockázat
  (a befogás okozna-e nagyobb veszélyt, mint az azonnali eltávolítás)

A lényeg, hogy ahol biztonságosan megoldható, ott a befogás az elsődleges megoldás. Kilövésre csak akkor kerül sor, ha más mód nem garantálja a közbiztonságot.

Ki viseli a költségeket, és mi lesz az elejtett vaddal?

Fontos változás, hogy belterületi eltávolítás esetén:

• a vadászatra jogosult nem szerez tulajdonjogot a vad felett,

• nem viseli az eltávolítás költségét,

• az elejtett vad nem hasznosítható (sem hús, sem trófea formájában),

• az állatot meg kell semmisíteni.

Ez egyértelművé teszi, hogy nem vadászati haszonról, hanem közérdekű beavatkozásról van szó.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

Az új törvény:

• megszünteti a korábbi jogi bizonytalanságot,

• gyorsabb és felelősebb döntéshozatalt tesz lehetővé,

• a közbiztonságot helyezi előtérbe,

• és világos keretek közé szorítja a belterületi vadeltávolítást.

Nem enged meg minden, sőt ellenkezőleg: pontosan körülírja, mikor, ki, hogyan és milyen feltételekkel járhat el.

Egy másik apró, de fontos változás a vadászatban

Egy évvel ezelőtt nagy felháborodást váltott ki sokaknál, hogy engedélyezték az éjjellátókat és a hőkamerákat a vadászatban. Nos, a mostani törvénymódosításban is vannak ehhez kapcsolódó paragrafusok.

Korábban az elektronikus célzó- és megfigyelő eszközök használata:

• alapvetően tiltott volt,

• csak külön engedéllyel,

• jellemzően járványügyi vagy rendkívüli helyzetekben.

Az új szabályozás nem általános engedélyezést jelent, hanem:

• szűk körben lehetővé teszi ezek használatát,

• kizárólag egyéni vadászat során,

• nem társas vadászatban,

• ellenőrzött, dokumentált körülmények között.

A cél itt sem az előnyszerzés, hanem a pontosabb, gyorsabb és biztonságosabb beavatkozás, különösen lakott terület közelében. Ez utóbbival alapvetően egyet lehet érteni, hiszen ki ne szeretné, hogy a lakóhelyére betévedő vadat a lehető legjobb célzást biztosító technológia bevetésével eljtsék el.

Záró gondolatok

A vadkár és a belterületi vadprobléma nem vadászati kérdés, hanem közösségi ügy. Az új szabályozás nem a fegyverekről szól, hanem a felelősségről, biztonságról és kiszámíthatóságról. Akár mit is gondoljunk a vadászatró, el kell ismernünk, hogy ha ezek a keretek jól működnek, abból minden érintett nyer: lakos, gazdálkodó, önkormányzat és vadgazdálkodó egyaránt.

Ha te viszont szeretnéd megelőzni, hogy hozzád tévedjenek be a vadak, mindenképp nézz szét a Vadalarm Smart termékcsalád tagjai között!